Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

munkásságának az eredményeit összegez­hette, amikor rendszerezte a magyar tá­jakat, etnikai csoportokat (Ethnikai cso­portok és vidékek. (1938.)- Munkája nemcsak összegező rendszerezés volt, ha­nem ösztönzés is. Bizonyára nagy része volt a néprajzi tájkutatás újabb fellendí­tésében. Ennek az újabb fellendülésnek napjainkban a Gondolat kiadásában megjelenő sorozat kötetei (Katona Imre: Sárköz; Vajkai Aurél: Balatonmellék; Dömötör Sándor: őrség; Bálint Sándor: A szegedi nép; Balogh István: A cívisek világa; Hajdúság ) az eredményei és egy­ben előremutató jelei. Előremutató jelek annyiban, hogy más, a köztudatból ép­pen elhanyagoltságuk miatt kiesett tájak felé is irányítják a figyelmet; de annyiban is, hogy tájékoztatnak bennünket a mai néprajzi kutató- és feldolgozó munka bel­ső összetevőiről, szempontjairól is. Pél­dául annyiban is, hogy ezeknek a rövid­re fogott tájismertető köteteknek az anyaga mögött minden esetben kiterjedt, hosszú idő óta tartó, mélyre hatoló ku­tatás áll, aminek több-kevesebb része már előzőleg napvilágot látott valahol. A püspökladányi Néprajzi Tudományos Ülésszak rámutatott arra is, hogy a fen­tiekhez hasonlóan el kellene készíteni a Sárrét világát bemutató korszerű össze­foglalást is. Egyébként a Sárréti Néprajzi Tudo­mányos Ülésszak, amelyet a Sárrét ha­gyományos életmódja vizsgálata kérdései­nek megvitatására hívta össze, a fentiek­ben említett új szempontoknak megfele­lően kívánt áttekinteni a Sárrét néprajzi kutatása eddigi eredményein. A Néprajzi Tudományos Ülésszakot Balassa Iván, a történettudományok doktora, a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke, maga is sárré­ti, nyitotta meg, egy az eddigi kutatásokat általánosságban ismertető bevezető előa­dással. Az Ülésszakon ő elnökölt. Az Ülés­szak három munkacsoportban, de nem szétválasztva, hanem együtt, folyamato­san, egymás után tanácskozott. A telepü­lés, építkezés, lakásbelső kérdéseivel fog­lalkozó csoportot Dám László egyetemi adjunktus vezette. Átfogó bevezetéséhez Barabás ]enő kandidátus, egyetemi do­cens; Filep Antal, a MTA Néprajzi Ku­tatócsoportjának munkatársa; Juhász -An­tal, a szegedi Móra Ferenc Múzeum :u­dományos főmunkatársa és Kósa László, a MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa korreferáltak. A második munkacsoport a Sárrét gazdálkodásának kérdéseivel foglalkozott. Vezetője Varga Gyula, a debreceni Déri Múzeum tudo­mányos főmunkatársa volt. Összefoglaló, de problémafelvetésekben gazdag beve­zető előadásához Takács Lajos kandidá­tus, a MTA Néprajzi Kutatócsoportja munkatársa; Orosz István egyetemi ad­junktus, Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazgatója, valamint Bellon Ti­bor, a karcagi Györffy István Nagykún Múzeum igazgatója szólt hozzá. A har­madik munkacsoport a sárréti folklór kérdéseivel foglalkozott. A csoport veze­tője és bevezető előadásának tartója Új­váry Zoltán kandidátus, egyetemi docens volt. Űjváry Zoltán sok kérdést felvető, a folklór jelenségeket a társadalmi fejlő­dés, a társadalmi mozgás egészében szem­lélő bevezetésére Ferenczi Imre kandidá­tus, egyetemi docens; Katona Imre kan­didátus, egyetemi docens és Andrásfalvy Bertalan kandidátus, a MTA Dunántúli Tudományos Intézete munkatársa tették meg korreferátumaikat. Eltekintve most attól, hogy az Ülés­szakon szereplő tudósok mindegyike ele­ve biztosítéka volt a problémafeltáró, mélyrehatoló, színvonalas eszmecserének, azt is nagy eredménynek tartjuk, hogy a legkülönfélébb tárgykörökről az egymás­tól különböző felfogásokat együtt láthat­tuk-hallhattuk. A püspökladányi Sárréti Néprajzi Tu­dományos Ülésszak teljes anyagát hama­rosan megjelenteti a püspökladányi ta­nács. Nem könyvként, hanem annál „érté­kesebb" formában, gyakorlati céllal az el­260

Next

/
Oldalképek
Tartalom