Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

fejezetéről (az újjátelepítéstől 1848-ig és 1848-1849), továbbá a II. kötet művelődéstörténeti dolgozatairól (Irányi Istvánnak a mezőberényi régi gimnázium történetéről, Petőfi mezőberényi kapcsolatairól, Orlai Petrics Soma berényi kapcsolatairól írt munkáiról, Nagy Ferenc iskolatörténeti és Jakab Mihály-Makai Gyula sporttörténeti összefoglalásáról) fejtette ki véleményét. A helytörténész egy kisebb és szerves közösség vizsgálatában a teljes átfogás, a mélyanalízis lehetőségét kapja. Az országos összefoglaláshoz az ilyen feltárások nélkülözhetetlenek. Mezőberény a maga sajátos struktúrájával különösen alkalmas ilyen vizsgálatokra. Implom József első tanulmánya - felhasználva az általa írt megyei történeti olvasókönyv-kötetet is - az említett megközelítés messzemenő alkalmazása a monográfiában. Minden lényeges mozzanatra tudatosan adatot keresett, szinte mindenre jellemző tényeket tud felvonultatni az alapos anyaggyűjtés révén. Fejezete színes és mozgalmas. Bizonyos hiányérzetet az kelt, hogy a társadalmi mozgás bemutatása nem elég plasztikus, s néhányszor a közölt adatok értékelése is elmaradt. 1848-49 bemutatásában Implom József alapjában véve Oláh György munkáját követte, nem érzékelteti pontosan a nemzetiségi ellentétek, szenvedélyek mozgatóokait, de a földfoglaló mozgalom hátterét sem. A körülhatároltabb művelődéstörténeti fejezetek jó lehetőséget adtak az alaposságra. Kiemelte Irányi István gazdag anyagú fejezeteiben a családfák bemutatását. Az érintett berényi családok mögött a helyi társadalom egésze állt, a polgárosodás, az életformaváltás. Helyeselte az élet tárgyi környezetének precíz feltárását Petőfi mezőberényi vonatkozásainál (házak alaprajzai pl.). Értékesnek tartotta a gimnáziumtörténeti fejezetet is. A polgári iskola történetét nyújtó fejezetrészt hasonlóképpen. A társadalomtörténeti következtetések levonásában bátrabbak lehettek volna ugyanakkor az iskolák múltjával foglalkozók. Mint ritkán képviselt műfajt is jónak és arányosnak ítélte a sporttörténeti fejezetet, mert az a sportszervezetek mögötti társadalmi erőkre is rámutat. Elismeréssel szólt Szilágyi Miklós átfogó munkájának értékeiről, miután az társadalmi kérdésekben a kisközösségekig hatolt le. Végül azt a kérdést boncolgatta, hogy Mezőberény mennyiben tekinthető mezővárosnak múltja alapján. Ha jogilag nem is, de a helyi parasztságnak az úrbéri jogokon túlmenő rendelkezési lehetősége a tulajdonnal, az erőteljes és korai polgárosodási tendencia tartalmilag mezővárosra mutat. Befejezésül kitért arra, hogy a komplex, analizáló tárgyalás teret, terjedelmet igényelt, a kiadó tanácsot dicséri az ehhez szükséges áldozatok vállalása a megjelentetésnél. Dr. Orosz István kandidátus, a debreceni egyetem Történeti Intézetének docense agrártörténeti aspektusból mérlegelte a kötetet, különösen Implom József és Szabó Ferenc dolgozatait. A monográfiát példaszerűnek nevezve emlékeztetett arra, hogy a magyar társadalomtörtenet-írás egyik fő gyengéje: szintézisek, országos összegzések születtek előbb, s csak megkésve a tájegységi, városi, községi munkák. A prekoncipiálás ennélfogva erős volt, s ma is jelentkezik. A szintézisnek fordított úton kellene megszületnie, s ehhez olyan munkák kellenek, mint a mezőberényi. A sajátost, az adott tájra-településre jellemzőt kell keresni. Elismeréssel említette, hogy a történeti és a néprajzi fejezetekben egyaránt tükröződik a sokoldalú megközelítésre törekvés. A forrásanyag teljességének megismerése mellett az agrárgazdaságtani iskolázottság, az üzem-szemlélet, de a parasztságot képviselő látószög is érvényesül a munkában. A gondosan feltárt és korszerűen elemzett anyag mellett az a monográfia fő eredménye, hogy to251