Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

vábbgondolásra, újabb kutatásokra ösztönöz mindenkit. (Ezt követően néhány ilyen kérdést említett: Fáziskésés az alföldi majorságok kialakulásában és annak hatása a fejlődés általános helyi menetére. A legelőelkülönözés szerepe a nagybirtok átmentésében a kapitalizmusra. Melyik paraszti réteg a tőkés agrárfejlődés bázisa? Az Alföld mezőgazdasági munkaerő-ellátottsága, a relatív túlnépesedés, amelyet csak az adott termelési szerkezet belterjes átalakítása oldhatott volna meg.) A monográfia kapcsán megjegyezte, hogy a több szerző egységes látásmódja nem mindenben nyilatkozott meg. Az agrárfejlődés egységes helyi folyamatát a politikai történethez igazított periodizáció miatt az olvasónak kell öszszeraknia. Az ár- és bértörténet, az életszínvonal még részletezőbb bemutatását javasolta az ezután készülő kötetekben. Felvetette, hogy a monográfiából nem lehet egyértelmű képet nyerni a határhasználatról, főleg a XVIII. század első feléről, amikor feltételezhetően szabályozott legelőváltós rendszer lehetett gyakorlatban Mezőberényben is. G. Vass István, a Békés megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese, az első kötet egészében tekintette át a munkásmozgalmi kérdések tárgyalását, s szólt az 1867 utáni fejezetekről általában is, Szabó Ferenc, Irányi István, Köteles Lajos, Farkas József, Siklósi Ferenc, Molnár Pálné, Jakab Mihály és Dütsch Zsolt munkáiról. Kiemelte az alapos forrásfeltárást, a történeti irodalom ismeretét, a gazdasági-társadalmi mozgások feltárására koncentráló szemléletet. A bérviszonyok plasztikusan kiderülnek a műből állapította meg - az árviszonyok kevésbé. Kitűnőnek tartotta Farkas József fejezetét, aki a harmincas években megnyilvánuló helyi politikai polarizálódásról idealizálástól mentes, pontos és a helyi viszonyok alapján értékelt rajzot nyújtott. A helyi szocialista mozgalom, amely 1891 óta megszakítatlan, új adatokban igen gazdag, színvonalas feltárást kapott. Bírálatként elmondta, hogy a forrásanyag bősége és a problematika gazdagsága miatt alkalmazott erős időbeli tagolás (1919-től napjainkig hét szerző, hét fejezet) nem egyértelműen szerencsés, veszélyeztetheti az egységes előadást, a felszabadulás utáni fejezeteknél az adatok esetenkénti túlburjánzását eredményezi. Köteles Lajos fejezetének nehéz feladatát abban látta, hogy az általa tárgyalt jelenségek következményei a más szerzők által megírt fejezetekben teljesedtek ki. Kiemelte Siklósi Ferenc fejezetének adatgazdagságát és biztos elviségét. Molnár Pálné írásában a magyar-csehszlovák lakosságcsere leírását tartotta igen jónak, hiányolta viszont a gazdasági és társadalmi mozgás erősebb tükröztetését. Űttörő vállalkozásnak, az egyik legjobb fejezetnek minősítette Jakab Mihály biztoskezű realitásról tanúskodó munkáját, amely tömörségével is kiemelkedik. Dütsch Zsolt érdemét abban látta, hogy a község tágabb helyét igyekezett meghatározni a részletekben is a megye, a táj gazdasági életében. Komplex vizsgálati módszere igen eredményes volt, bizonyítéka annak is, hogy a hozzánk legközelebb eső 15-20 évet célszerűbb gazdaságföldrajzi aspektusból bemutatni. A néprajzi rész felkért bírálói közül elsőnek Balassa Iván fejtette ki a véleményét. A második kötet, de az egész munkálat egyik legjobbjának tartotta Szilágyi Miklós „Mezővárosi közösség és néphagyomány" c. összefoglalását, korszerűsége, ötletessége, anyaggazdagsága, tudományos igényessége miatt. Szemlélete, módszere révén minden mezővárosi vizsgálódáshoz alapvető segítséget ad ez a dolgozat. Az egész monográfia egyik meglepetésének nevezte Hentz Lajos példamutatóan alapos és színvonalas dolgozatait. Hentz a kitűnő történeti megalapozás segítségével mutatta meg, mit adtak az egyes nemzetiségek Mezőberény viseleti vagy építészeti kultúrájához. Az et252