Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 1. szám - SZEMLE
Beszámoló a „Mezőberény története" szakmai vitájáról JÁRÓ LI JÓZSEF A történeti és néprajzi kutatás neves művelőinek részvételével igen színvonalas szakmai vita zajlott le 1973. december 3-án Mezőberényben, a tanácsháza nagytermében. E rangos tanácskozáshoz hasonló igényű rendezvényre megyénkben ritkán kerül sor. A mezőberényit megelőzően az „Orosháza története és néprajza" 1966 tavaszán tartott értékelése nevezhető csak ilyen szintűnek. A vita tárgya az 1973 októberében megjelent kétkötetes „Mezőberény története" c. munka általános és egyes részterületenkénti mérlegelése, a 23 tagú munkacsoport erőfeszítéseiből levonható és minden hasonló kezdeményezésnél felhasználható tartalmi és módszertani tanulságok összegzése volt. A széles szakmai érdeklődést jól mutatta, hogy a mintegy 70 résztvevő szakember kétharmada megyén kívülről - a fővároson kívül Szegedről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Szolnokról, Karcagról, Nagykőrösről, Hódmezővásárhelyről, Ceglédről stb. érkezett Mezőberénybe. A mezőberényi kötet jó hírének vonzása az időjárás váratlan zordságát is semlegesítette. (A tel talán leghidegebb napja volt december 3-a.) A tanácskozáson megjelenteket Siklósi Ferenc tanácselnök köszöntötte. Elmondotta azokat a tudatformálási és tudományos indítékokat, amelyek a nagyközség tanácsát a monográfia létrehozására, a kutatómunka támogatására ösztönözték. A mezőberényi mozgalmi és kulturális hagyományok feltárása, továbbá a mezővárosi fejlettségű, háromnyelvű település népe múltjának tüzetes megismerése volt ezek között a legfontosabb. A vitaindítót dr. Balassa Iván, a történettudományok (néprajz) doktora, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese tartotta, ö vezette végig a tanácskozást. Balassa Iván bevezetőben emlékeztetett arra, hogy Békés megye az 1965-ben megjelent orosházi monográfiával állította vissza azelőtt néhány rossz, színvonaltalan kiadvánnyal megtépázott jó hírét. A mezőberényi vállalkozás minden tekintetben igyekezett betölteni egy helyi monográfia funkcióját. Nagyra értékelendő, hogy a község vezetése maga kezdeményezte a munkálatot, s az eredmény - a tudományos „mélyfúrás" haszna - a helyi sokoldalú felhasználás mellett az ország tudományossága számára is jelentős, becses eredményeket nyújt. A helytörténetírás speciális módszereinek használatában is sikeres a két kötet. Elismeréssel említette, hogy a monográfia 23 munkatársából tíz a községben él, s nem egy közülük - például a kiemelkedően színvonalas munkát nyújtó Hentz Lajos - éppen e vállalkozással nőtt kutatóvá, ennek során vált felkészült szakemberré a maga témakörében. A megnyitó gondolatok után a felkért bírálóknak adta meg a szót. Dr. Vörös Károly kandidátus, a MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Implom József két 250
