Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az ínségenyhítő akció

Az országos értekezletnek mégis volt egy részemre igen biztató és bátorító része. Timár suszter barátom értesülve értekezletünkről késő este egy nálunk valamivel idősebb nővel megjelent a Keleti pályaudvar várótermében, ahol Tisza Antal barátommal ültünk és beszélgettünk. Nem voltak sokan a váróteremben, mégis óvatosan intett, menjek utánuk. A folyosón a menetrend táblázatánál halkan mondta: - Pistám, az elvtársnő az illegális trojka egyike. Nézzétek meg jól egymást. A név még nem fontos. Akit majd alkalomadtán ő neked bemutat, avval nyugodtan beszélhetsz. - Jól van, barátom. Köszönöm. - Valószínű ritkán találkozunk - szólt a fiatal nő. - De nem is az még a fontos, hanem az, hogy tudjunk egymásról és ha a mozgalom úgy kívánja, értesíthetjük egymást. Ez volt Timár barátomon kívül az első illegális kapocs, amelyhez kérésemre Tisza Antalt is kapcsoltuk. Erről azonban az egész tagságnak értekezletünkön nem számolhattam be. Egyenként azonban Polányi Máté, Gubuznai Géza és Bradák Lajos fiatal elvtársakkal meg néhány idősebbel ismertettem konkrétabban a legális és illegális szervezési módszert. A beszámoló megbeszélgetése után ismertettem szaktársaimmal: Mielőtt az elhatározott közös tanulást folytatnánk, meg kell várnunk, hogyan végződik a harmadikára tervezett keresztényszocialista gyűlés. Részünkre eddig semmi jót nem jósolnak. Sőt ha suttogásra hallgatnánk, akkor közelükbe se merészkednénk. Szeretném, ha megállapodnánk, meghallgatjuk-e nyilvános gyűlésüket, vagy bátorítsuk őket ellenünk azzal is, hogy nem merünk odamenni? Mi a szaktársak véleménye? - Ha nem kérdeznéd is Pista, akartam mondani, amit tudok - szólt Katona György. Keresztény barátaim beszélnek a készülődésről. Mondják, országos jelentősége lesz. Innen indul majd el a megyébe, azután tovább. A főpap hiszi, ha téged kiűzet majd a megszervezett erővel a félrevezetett nyájból, az elkalandozottak visszatérnek a pásztoraihoz hű maradtakhoz. -Az anyja ne szülte volna! - kiáltott Uhrin Gyurka. - Hát ez a pap még most is csak gyapjas birkának néz minket! Na azért is menjünk oda mindnyájan! -Mégpedig botokkal! - Hagyta jóvá Büngös Illés. - A suttogásból hallottam: a szentliga ifjúságot biztatgatják a papok Pista koma ellen. Azt mondanám, vigyázzunk! Igen vésztjelző vita alakult ki. Nemcsak ifjú szaktársaim, az idősebbek is izgultak. Sokféle suttogást hallottam én is. Kosárfonó Farkasinszki barátom is figyelmeztetett, hogy jobb volna elkerülni, mint nyíltan összeütközni. De mert tudtam, a papnak, habár vannak a gazdák közül barátjai, vannak ellenségei is. És komoly ellenfele már a reformátusokból álló főszolgabíróság is. Így talán mégsem lesz annyira vakmerő, hogy nyílt gyűlésen támadjon. Ha nem mennék el a gyűlésre, méginkább kihasználhatná ellenem az alkalmat. . . Szaktársaimat pedig nyugtatni kell, nehogy a nyomor táplálta elkeseredés nagyobb baj okozója legyen. Így átgondolva nyugtattam barátaimat: - Egyetértünk szaktársak- Elmegyünk a gyűlésre. Nem botokkal, csak zsebbe dugott csontos öklökkel, őrizzük meg nyugalmunkat. Bizonyos, bármilyen nagy az ellentét a pap és a főszolgabíróság között, mégis gondoskodnak róla, hogy a csendőrség biztosítsa a nyugalmat. Nem azt mondom, ha követ dobnak ránk, mi kenyeret dobjunk nekik vissza. De ne kezdjük a dobálózást. 190