Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az ínségenyhítő akció

- Értem koma, - szólt Uhrin Gyurka. - Mivel kenyeret nem tehetünk, tegyünk követ a zsebbe! - Komoly ez, emberek, komoly - szólt megfontoltan Majoros Lukács bácsi. - Mivel nem mise utáni prédikációról lesz szó, hanem csak keresztény politikáról és mint hírlik, a gyűlés előadója civil úr lesz, tekintsük olyanfélének, mint a képviselőválasztási beszédet. A törvény sem tiltja és szokás is, hogy a hallgatóság odakiált az előadónak egy-egy kérdést, vagy nemtetszést. Lukács bácsi bölcsességét elfogadták szaktársaim olyan megjegyzéssel, ha csak szavak dobálása lesz is, a követ zsebbentartják. Kezdeményezők nem leszünk, de gyapjasok se, hogy mindent tűrjünk. Értekezletünket azzal végeztük, hogy január harmadikán délután ott leszünk. Nem felvonulásként, tömegesen megyünk, hanem egyenként, vagy néhányan együtt, hogy látszata se legyen a szervezett megjelenésünknek. * A sok munkát, gondot, töprengést okozó helyzetben sem válhattam aszkétává. Ember lévén mint a többi, a természet törvényének is engedelmeskednem kellett. Nem azért halasztgattam nősülésemet, mert nem vágytam a rendes családi életet. Nem. Hanem még erősebb bennem a hit: a kapitalista társadalmi rendszert átalakító nagy harcnak, mely a Nagy Októberi Forradalommal kezdődött, még nincs vége. Formálódnak az ellenerők is. Elkerülhetetlen a döntő harc. A munkásság nálunk sem feledi a proletárdiktatúrát, sztrájkokkal feszegeti a burzsoá társadalom alapjait. Németországban már-már fegyveres harcig fejlődnek a sztrájkok. Az osztrák munkásság a szociáldemokraták II. internacionáléjából a két és felesbe lépett a kommunisták III. internacionalizmusa felé. A Szovjetunió a kapitalizmust remegtetve egyre erősebbé fejlődik. Formálódnak, készülnek az ellenerők is. Elkerülhetetlen a döntő harc. Ilyen nemzetközi helyzetben és a mi letaposott, nyomorban tengődésünkben lehetett e részemre előbbre való feladat, annál a nagy közösségi ügynél, amit csináltam: embertársaim öntudatra, harcra nevelésénél? A nagy közösségi érdek javára fékezni kellett egyéni érdekem. Nősülési szándékom így csak mint majdani terv szerepelt. Bár ha olyan lány vonzódott hozzám, aki tudta, a főpap sátánnak nevezett, azt olyan „angyalkának éreztem, aki únja az egyhangú istent dicsőítő éneket és ha még kissé bizonytalanul is, vonzódik Lucifer felé." Ilyen lány T. Mari. Uhrin György barátoméknál ismerkedtünk meg. Nótáskedvű virgonc lány. Jólesett mellette egy-egy órácskát vigadni. Szülei hűséges katolikusok. Nősülési szándék nélkül nem óhajtottam velük megismerkedni, így tudtuk nélkül találkozgattunk, olyankor, mikor azt hitték, Mari a templomban imádkozik. Így történt a karácsonyi éjféli mise idején is. Mari az okosabb. Úgy kívánta, mikor éjféli misére megy a nép, legyek a templom melletti sikátornál. A templom ajtajánál szüleitől elmarad és találkozunk . . . Még szülei benn ájtatoskodtak, mi a templom körül sétálgattunk. A sötét, csendes éjszakában Mari halkan dalolta: . . . „többetér egy csókosasszony ezer miatyánknál. .." 191