Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - VITA - A szlovák nemzetiség szokás- és hiedelmkutatásának problémái (Vitaösszegzés)

VITA A szlovák nemzetiség szokás- és hiedelemkutatásának problémái (Vitaösszegzés) Noha alcímünkben a Békési Élet hasábjain a Békés megyében élő szlovákok szokáshagyománya és hiedelemrendszere kutatásáról folyó vitának az összegzését jelentettük be, voltaképpen mégsem tehetjük meg, mert a hozzászólások számos újabb problémát vetettek fel, és mind tartalmi, mind metodikai vonatkozásban kiszélesítették a témakör eredeti határát. Mindez újabb refleksziókat, további hozzászólásokat igényel. így valójában a vitaindító tanulmány nyomán keletkezett vitát szerkesztőségi elhatározással zárjuk le a folyóirat hasábjain. Összegző írásunk ezért inkább a vita során előtérbe került értékes gondolatok számbavételére törekszik, mintegy azt sugallva, hogy érdemes volt a néprajzi kutatómunka folyamatának egy-egy pontján körültekintés céljából megállni, mert gazdagabban és felfrissültcbben haladhatunk tovább. A vita elindítását a gyűjtés és a feldolgozó tevékenység gyakorlata sürgette, lényegében ez adta az ösztönzést a sokoldalú kérdésfeltevésre is. A vitaindítón kívül öten szóltak hozzá, cikkeiket négy számban tettük közzé, tehát több mint egy évig folyt az eszmecsere. A folyóirat jellegéből fakadó hosszú átfutási idő nem annyira a nézetek heves összecsapásának kedvezett, inkább az alapos, megfontolt elemzésnek, s a vélemények szélesebb mederbe terelésének. A hozzászólók több okból is hasznosnak vélték a vita elindítását: szűkebb értelemben hozzájárult a hazai nemzetiségek szokáskutatása feladatainak jobb körülhatárolásához, tágabb vonatkozásban pedig a néprajztudomány e területe elméleti-módszertani kérdéseinek további tisztázásához. A vita szükségességét öt oldalról közelítve húzták alá: Egyik igen fontos és jelentős tényezőként említették azt, hogy napjainkban a néprajztudomány elvi-módszertani forradalmának vagyunk a tanúi, s a néprajztudomány e belső öntörvényű forradalmi fejlődése megkívánja az egységesebb látásmód kialakítását, a kutatási metodika nézetazonosságához vezető út tisztázását és az elért eredmények korszerű felhasználását (Dankó I.). Felhívták a figyelmet, hogy maga a vizsgálandó anyag is más konstellációba került, a „hagyományos" népi kultúra zöme az emlékezet tárgya lett, a megfigyelés helyébe a tudományos rekonstrukció lépett, mindez egyre fokozottabban magas szintű elméleti - metodikai megalapozást kíván (Szilágyi M.). A szokásvizsgálat nélkülözhetetlen eleme a történeti összefüggések feltárása, kutatása, ill. a vertikális és a horizontális, a diakronikus és a szinkronikus kutatás alkotó szintézise (Űjváry Z.). A vitában egyúttal hangsúlyozták a kutatás társadalmi-politikai hasznát, jelentőségét, mely különösen nagy hangsúlyt kap a nemzetiségek vonatkozásában, mert a népi szokáshagyomány ápolása egyenjogúságuk érvényesítésének egyik biztosítéka (Eperjessy E.). 169