Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - VITA - A szlovák nemzetiség szokás- és hiedelmkutatásának problémái (Vitaösszegzés)

Végül a gyűjtőmunka néhány fontos gyakorlati, közművelődési, társadalompolitikai feladata és sajátossága is szóba került (Beck Z.). Az elméleti-metodikai kérdések elemző felvetésével párhuzamosan komoly szerepet kapott a feladatok megfogalmazása. Mindegyik hozzászóló számbavéve a kutatómunka tartalmi - módszerbeli követelményeit, tőlük elválaszthatatlanul jelölte meg a sürgős teendőket. A felvetett problémák sokoldalú megoldása a szokás- és hiedelemkutatás komplcxicitása jegyében valósulhat meg. Ez a további korszerű kutatás szükségszerű feltétele. Dankó Imre két szempontból is hangsúlyozza a komplexicitás követelményét: részben interdiszciplináris vetületben, részben pedig a magyar néprajztudomány egyes területein belül. Lényegében a vitaindító cikk is e két irányban tett javaslatokat. A vita feladatmegjelölései között találjuk a szokás- és hiedelemkutatás legfontosabb kérdéseinek a tárgyköreit: a népi kultúra változása vizsgálatának a kérdéseit, valamint a szokások változásainak a folyamatát, okait és a kettő összefüggéseit; a szokásfunkciók problematikáját; a forma változásának a sajátosságait; a népmozgalom és a szokások migrációjának a kapcsolatát; a települési folyamat, a letelepedés hatását a szokásokra; a nemzetiségek, a népcsoportok együttélési problémáit és mindezek alapjául szolgáló társadalmi, gazdasági, művelődési és egyéb tényezőket. Egyetértünk Újváry Zoltánnal - aki magas színvonalú tanulmányban fejtette ki hozzászólását -, hogy a népi kultúra változásának a vizsgálatát rendkívül sokrétű tudományos feladatnak kell tekinteni. A szokásvizsgálat nem szűkülhet le magára a jelenségre, hanem részletes képet kell adnia annak valamennyi vele összefüggő tényezőjéről. S mivel ez nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé, korábban ez a fajta tudományos elemzés nem állt a kutatómunka középpontjában. A szokások élete sajátos pályát fut be. Ahhoz, hogy a szokásoknak s magának a szokásrendszernek az általános fejlődését megállapíthassuk, szinte valamennyi szokás fejlődési vonulatát külön-külön kellene vizsgálni. Természetesen ennek a megvalósítása számtalan akadályba ütközik, ezért fogadhatjuk el Űjváry összegzését a tevékenység jellegéről. Szerinte „az egyén és a közösség, az egész társadalom életét is befolyásoló, arra hatást gyakorló társadalmi, gazdasági, politikai stb. tényezőket kell elsősorban megvizsgálnunk", tehát azokat a tényezőket, amelyek elsősorban hatnak az egyén és a közösség alakulására, s változtatnak a szokáshagyományon. Mindezek szellemében fogalmazta meg Szilágyi Miklós, hogy a szokásokat befolyásoló kisparaszti termelésen túl a kisparaszti termelésnek a társadalmi feltételeit is vegyük számba, azaz a hagyományozó közösség helyzetét, milyen volt a jellege, milyen társadalmi közegben élhettek a szokások. Megváltozásuk alapvető oka a faluközösségben bekövetkező változásban keresendő. Oda kell figyelnünk arra is, amit a közösségek rétegződéséről ír Szilágyi. A homogén faluközösséget más jellegűnek kell tekintenünk a többnemzetiségű faluközösséghez képest, ez utóbbinak nemzetiségi alapon szervezett kisközösségei is vannak. Nagyobb helységekben a geográfiai elhelyezkedés szerint is alakulhatnak kisközösségek, sőt társadalmi rétegződések alapján is. Mindez azt mutatja, hogy a szokáskutatásnak a közösség bonyolult viszonyait pontosan kell számbavennie, hiszen az egyén, az egyes családok ugyanazon településen belül lehetnek több teremtő kisközösségnek a tagjai is. A belső migráció, a települési folyamat és a szokások vándorlásának összefüggésére is rámutatott a vita. Különösen nagy jelentőségű ez Békés megyében, itt a nemzetiségek és a magyarok hagyományának alkotó kölcsönhatásban levő kapcsolatát sok170