Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Szelesi Zoltán: Papp György tárlata Békéscsabán

művészek közül, Pataki Ferencet, Kováts Margitot és László Annát említjük meg. Az ő soraikból kiemelkedik Papp György, aki a grafikával, mint par exelence kifejezési műfajjal foglalkozik, elhagyva az olaj, tempera, az acryl és más táblaképfestészet körébe tartozó technikákat, amelyeknek a többiek nem fordítottak teljesen hátat. Velük szemben viszont Papp még a grafika területén belül is a linómetszésre specializálta magát, amint ezt a jelenlegi tárlata egyértelműen tükrözi. Nyilvánvaló, hogy mint mindennek, ennek is meg van az oka, a kellő magyarázata. Művészetének lényegét, tartalmi mondanivalóját a fekete és színes linómetszeteken keresztül tudja legmarkánsabban kifejezni. Törekvését, ha úgy tetszik grafikusi „ars poeticá"-ját tárlatának katalógus-előszavában így fogalmazza meg Papp György: „Vonzódom a népművészethez, létjogosultnak és szükségesnek érzem annak inspiráló hatását a képzőművészet területén. Tudatosan használom fel a magyar népi ábrázoló művészet motívumvilágát, azok képi tömörsége, erőteljes szűkszavúsága, stilizáltsága példamutató számomra. A népdalokban, balladákban rejlő egyetemesen örök emberi érzések és sajátosan nemzeti gondolatvilág új, korszerű képi megfogalmazására törekszem." * Talán közelebb kerülünk nemcsak a művész személyéhez, hanem az általa létrehozott - a Munkácsy Mihály Múzeumban látható - grafikai alkotások teljesebb megértéséhez is, ha röviden végigkísérjük őt azon az úton, melyet eddigi pályafutása során megtett. A harminchét éves Papp György szülővárosában, Békéscsabán végezte a középiskoláit. Ezután került Szegedre, s itt a Pedagógiai Főiskolán 1958-ban rajztanári diplomát szerzett. Később a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s kapott oklevelet. Szegeden előbb rajztanári, majd szakfelügyelői feladatokat lát el. 1960-tól vesz részt rendszeresen tárlatokon. A szegedi képzőművészek Nemzeti Galériában rendezett 1967-es kiállításán, valamint a szabadkai és odesszai bemutatkozóin grafikáival képviseltette magát. Tusrajzain és linómetszetein kívül, főleg az elmúlt évek Dél-alföldi Tárlatain olajfestményeket is szerepeltetett. Mint a Szegedi Nyári Tárlatokon kezdettől fogva kiállító művészek egyike, 1970-ben, az ott bemutatott - és a mostani békéscsabai kiállításán is látható - Magyar népballada c. színes linó-sorozatára díjat kapott. Papp György grafikai munkái több irodalmi lapban és folyóiratban megjelentek. Első önálló kiállítását 1970 őszén, a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában rendezte meg, mely a művész magára találását tükrözte. Ez alkalommal közel nyolcvan grafikai lapját tárta a szegedi tárlatlátogatók elé. Filctoll és tusrajzai, valamint fekete és színes linómetszetei összefüggésükben, egy műfajilag és formai tekintetben saját hangját meglelő, népi témákat feldolgozó fiatal grafikus eddig elért eredményeit summázták. Rajzain az egymást átszelő, önmagukból sebesen kifutó, majd visszatérő vonalak tiszta csengésű kompozíciókat alakítanak ki, melyek a paraszti élet alakjait és tanyasi környezetük tárgyi eszközeit bravúros előadásban jelenítik meg. A ritmusképletileg kötetlen tus- és filctoll variációival szemben, itt, Békéscsabán bamutatott linómetszeteit szigorúan geometrikus elemekből építette fel. Tragikus népballadák drámai hangulatát képi eszközökkel felidézni törekvő lapjain, a népművészet formakincseit szuverénül és fantáziadúsan kamatoztatja. A világos és sötét foltok szerkezeti rendjét kiegyensúlyozott biztonsággal, sőt olykor szimmetrikus súlyclosztással alakítja ki. Linó-kompozícióinak dekorativitását, a különböző egymástól elütő 280