Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hegyesi János: A Vésztői Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulójára
A Vésztői Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulójára* HEGYESI JÁNOS A nevezetes Vésztői Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulóján elsősorban meg kell emlékezni arról, hogy honnan és kitől indult el a gondolat és ki kezdeményezte azt a demonstratív célú megmozdulását a parasztságnak? A felszabadulás előtt az olvasni szerető és a jövőjével törődő szegényparasztságnak kedves újságja volt Szabó Pál lapja, a bátorhangú „Szabad Szó". E lapba írták a nép igaz harcosai, a népi írók és mint „második vonalbeliek", külső munkatársak, az írogató parasztok. Szabó Pálnak szokása lett, hogy időnként a lap munkatársait megbeszélésre hívta össze. Egyik ilyen megbeszélésen Dobi István vetette fel a gondolatot, hogy a szegény dolgozó parasztságot és földnélküli földmunkásokat is be kellene szervezni a kisgazdapárt által már megalakult Parasztszövetségbe. Ez 1942 tavaszán történhetett. Emlékezetem szerint ott volt Szabó Pál főszerkesztőn kívül Darvas József, Erdei Ferenc, Iliás Ferenc, Dobi és én. Lehet, hogy volt még valaki, de mindenkire nem emlékszem. Talán Andor Gergely? Utólag is megvallom, először én szóltam, s Dobi elgondolása ellen. Mondván, hogy a Parasztszövetségben ott vannak a többszáz holdas földbirtokos parasztok is, akiknek, mint munkaadóknak, egészen más az érdekük, mint a munkavállaló, munkát kereső szegény földmunkásoknak. Tehát egy akármilyen politikai szervezet nem képviselheti két ellentétes csoport érdekét. Sohasem tudom elfelejteni Erdei Ferenc utánam történt felszólalását, beszédét. Először igazat adott nekem, de aztán arról beszélt, hogy ha egy bizonyos célhoz el akarunk jutni, de nem mehetünk egyenesen, úgy még a kerülő utat is el kell fogadnunk, csak mozduljunk, ez a fontos! Olyan heves, lendületes hangon beszélt, ez az akkor még lobogó hajú fiatalember, hogy mindannyiónkat magával ragadott. Azt mondta, ha egy vonat nem is oda megy, ahová mi el akarunk jutni, de arrafelé tart, arra fel kell szállnunk. Ha megáll, majd átszállunk egy továbbvivőre, vagy megyünk gyalog, csak haladjunk. Szóba került az 1932. évi szociáldemokrata párti falusi szervezkedés is, melyet hamarosan csendőrök vertek szét. A Parasztszövetség viszont kormány-engedéllyel jött létre, tehát meg kell próbálni. Végül abban állapodtunk meg, hogy külön, „földmunkás szakosztály" címen indítsuk meg a szervezkedést. Dobi István elgondolása volt az is, hogy egy demonstrációs nagy kongresszust kellene megrendezni valahol az Alföldön. Ö ugyan dunántúli volt, de jól ismerte a tiszántúli s főleg a viharsarki nép régebbi agrárszocialista megmozdulásait, hagyományait. Olvasta Féja Géza „Viharsarok" című könyvét. Ezért esett a * Elhangzott Vésztön, 1974. február i}-án, az Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulóján rendezett emlékülésen. 599.