Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hegyesi János: A Vésztői Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulójára

választása Békés megyére. És dicséretükre legyen mondva - a vésztői munkáskör vezetői vállalták, előkészítették és megrendezték a nevezetes kongresszust, amelynek immár harminc esztendeje. Önkéntelenül felvetődik a gondolat, hogy volt-e valami gyakorlati eredménye ennek a kongresszusnak? Erre csak úgy kaphattunk választ, ha ismerjük az előzményeket. A két világháború között, de különösen a 30-as, 40-es években, az úgynevezett gazdasági válság idején, a földnélküli szegényparasztság életszintje nagyon mélyre zuhant. Ezt még súlyosbította a második világháború, amely még a kisebb birtokú gazdálkodókat is megnyomorgatta az örökös beszolgáltatási terhekkel. A németek esztelen háborújának, amelynek az egész Magyarország is áldozatul esett sok-sok emberáldozattal együtt, a nép viselte a terhét. Mi voltunk a németek éléskamrája. Nem győztük őket kiszolgálni. Ez mind jobban kiváltotta a magyar népből a németek iránti gyűlöletet. A harmincas években sorba jelentek meg a népi írók könyvei. Hogy néhányat említsek: Erdei Ferenc: „Futóhomok", Féja Géza: „Viharsarok", Kovács Imre: „Néma Forradalom", Szabó Zoltán: „Tardi helyzet" vagy nem utolsó sorban megyénk szülötte, Darvas Józseftől: „Egy parasztcsalád története", amelybe azonban bele volt sűrítve sok magyar parasztcsalád élete. Ezek a könyvek mind-mind kettős célt szolgáltak. Részben egyre erőteljesebben döngették a hatalmon lévő úri világ lelkiismeretét. Másrészt ébresztgették a jobb sorsa vágyó nép öntudatát és készítgették elő, hogy ha eljön az idő, tudjon és merjen a saját jövőjéért tenni is már valamit. Ezeket a könyveket, írásokat azonban nem csak a nép olvasta, sőt sajnálatosképpen a népnek csak egy kis része olvasta, hanem felfigyeltek arra a nép öntudatra ébresztésének az ellenzői is. S nemcsak felfigyeltek, hanem cikkekben a kormány lapjaiban támadták is az írókat. Többek között megjelent például egy gúnyolódó cikk valami úri újságíró tollából, „Összkomfortos Paraszt" címen, amelyben gúnyosan kérdezte, hogy mit akarnak a népi írók? - Összkomfortos parasztot? Szőnyeges, fürdőszobás lakással? Engem annyira felháborított a gúnyolódó cikk, hogy ugyanazon a címen cikket írtam válaszként. Ezt elküldtem az akkori „Kis Üj sághoz". Azért oda, mert az elterjedtebb napilap volt, és azért is, mert abban már előzőleg egy eléggé erős forradalmi hangú versemet közölték. Ezt is szerették volna, amit bizonyítottak azzal, hogy elküldték nekem a kiszedett és a cenzúra által visszadobott kefelevonatot, rajta jellegzetes piros bélyegzővel: „Nem engedélyezem, nem sokszorosítható! Dr. Záborszky kir., ügyész". Ez történt 1944 januárjában. A kongresszus februárban volt és ezt követően az én előbb nem engedélyezett cikkem a „Szabad Szóban" februárban szószerint megjelent. Mit bizonyít ez? Azt, hogy már is volt hatása a paraszti megmozdulásnak. A jelzett kefelevonat, mint dokumentum, ma is birtokomban van. S szó szerint idézem, mert aki még nem élt akkor, láthatja belőle az akkori viszonyokat: „Összkomfortos paraszt?" Több újságban is találkoztam a fenti címzéssel. Mindig idegenkedve olvastam s magyar paraszt nyelvérzékemmel, - amely tudat alatt is tiltakozott ellene -, egész este vitatkoztam, míg rászántam magamat a leírására. Előzőleg még a „Helyes magyarság szótárát" is megkérdeztem, ahol gyanakvásom igazolását meg is találtam, 600