Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - VITA - Eperjessy Ernő: Néhány gondolat a hazai nemzetiségek néprajzi hagyományainak vizsgálatához
VITA Néhány gondolat a hazai nemzetiségek néprajzi hagyományainak vizsgálatához (Hozzászólás Krupa András tanulmányához) EPERJESSY ERNŐ Krupa András a Békés megyében élő szlovák lakosság szokás- és hiedelemvilága kutatásának problémáit veti fel. A tanulmányban a tapasztalt szakember szólal meg, elméleti fejtegetéseihez széles körű gyakorlati gyűjtő- és feldolgozó tevékenység biztosít alapokat. A békési szlovákság etnikai határain belül von le következtetéseket, de szintetizált gondolatai ezen túl is érvényesek. Bár Krupa András is tudja ezt szerény lévén - mégis csak néha terjeszti ki szélesebbre a horizontot és utal megállapításainak általános érvényességére. Jó, hogy megírta tanulmányát, amit a termékeny hozzászólások tovább gazdagítottak. A cikk értékes mozaikként illeszkedik bele abba a folyamatba, amit Dankó Imre úgy fogalmazott meg, hogy „korunk a néprajztudomány elvi-módszertani forradalmának időszaka". Mégis nem annak vitathatatlan tudományos értéke késztet szólásra, hanem nemzetiség-politikai vonatkozása, ami a tanulmányt meg időszerűbbé tenni. Ugyanis: akár akarjuk, akár nem, a néprajz mindig egyben politikai kategória is. Csak az a kérdés, ki mire használja fel. A burzsoá rendszer kezében éppen a népek közötti gyűlölet eszköze volt. A kölcsönhatásokat úgy ítélték meg, mint szégyellni való idegent, vagy a nemzeti prioritását siettek kimondani, valamiféle néprajz-szellemi kulturális fölényt bizonyítva vele más népekkel szemben. De ki nem mondott nacionalizmus húzódhat meg amögött is, ha egyes néprajzi jelenségek kézenfekvő interetnikus kapcsolatairól nem veszünk tudomást. Ez a kérdés összefügg a komplexicitás problémájával is, melynek fontosságát a szerző és a hozzászólások is felvetik. Itt azonban nemcsak tudományos, gazdasági, művelődési interetnikus összefüggések figyelembe vételére gondolok, hanem a néprajztudományon belül az etnikai teljesség szükségszerűségére is. A néprajzkutatásnak olyan teljességére, amely folyamatosan számításba veszi, hogy egyik nép sem él külön „szigeten", hanem néprajzi jelenségei - területi elhatárolhatóságuk mellett - egy nagy összefüggő láncolatot képeznek. Főleg a Kárpát-medence volt nagy ötvöző katlan, ahol néprajzi szempontból „minden összefügg mindennel". A történelem e forgalmas országútján felvonuló minden nép kulturális hagyatékából beépült valami Magyarország néprajzi kincsébe, mint ahogy a magyar népi kultúra irradiáló hatása is tagadhatatlan. A magyar néprajztudomány sohasem szorítkozott csak a magyar népi kultúra vizsgálatára. A Magyar Néprajzi Társaság alapításának évében, 1889-ben lefektetett alapelveiben hangsúlyozza már a más népek testvéri megismerését. (Számos publikáció és az a tekintélyes nemzetiségi anyag bizonyítja ezt, amely az akadémiai ku5 47