Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Régen volt cuhárékról, nótás-citerás életről beszélgettünk egy ványai házban (Nácsa Jánosnál)

Készül az új citera „írjon csak fel néhányat, ide illik talán. A legrégibb, amit először szedtem össze, így szól: Itt nyugszik egy ember, kék ingbe gatyába, Ki harminc évig volt Kabának gulyása. Ösmerte a falu apraja és nagyja, Azért nincs a neve ide kifaragva. Más egyébről, hasonló stílusban: Itt nyugszik Pap Sára üde hamvas teste, Hogy egyedül fekszik, ez az első este ... Későbben nagy sikere volt ennek a rövidnek is: Itt nyugszik a feleségem, Én meg otthon. Amikor megjött a Páva, beneveztünk. 1969-ben Csabán volt a selejtező, öt nótát énekeltem, citerával. A „Tyúkom mondja kotty. .." nótát magnóra vették, vitték Pestre. így kerültem fel a Margit-szigeti gálaestre, ahol a szabadtéri színpadon daloltam édesanyám kedvenc nótáját, a Tyúkom mondja kottyot. . . Még a tévé is közvetítette. ígpndták is itthon, hogy egy kicsit büszke volt mindenki, aki látta, mert a ványaiak örülnek egymás sikerének, mert a falu sikere az . . . Legalábbis így hiszem, és ez nekem nagyon elég. Várjon csak, van még két sírfelirat, ehhez a témához, búcsúzóul. Az egyik: Itt nyugszik Pap Áron, ki járt sok vásáron, De addig csereberélt, míg egy ló, egy herélt, Ügy ágyékon rúgta, hogy itt róla a nyugta. 545.