Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák

Meggyesberénybe történt e nagy eset, Hogy ottan egy fiú egy lányt szeretett. Aztán meg odavót katonának, addig egy másikat szeretett. Pont mire esküdött volna a nagygazdalegény, hazajött a katona, agyonlűtte a menyaszont, a vőlegényt, utánna magát, úgyhogy három halott lött egyszerre a templomba. Aszonta, hogy: N'ászindulót búg az orgona hangja, Három lelket kísér másvilágra. így vót. Itt árulták Kígyóson, ilyen kis nyomtatásokat, de azután jól kerestek vele, vitték a népek. . ." (Szolnoki Zoltánné Elekes Mária, 50 éves adatközlő). Így maradhatott fenn az a balladaszerű történet is - noha énekese azt állítja, hogy nagyanyjától tanulta, s az eset a szomszédos Kunágotán történt meg, még a neveket is idézte! - amely egy gróf és egy szegény lány tragikus végű boldogtalan szerelmét írja le. (Magas hegytetőn - XI. sz.) A balladás éneket a dallamával együtt közöljük, noha szövege teljesen kialakulatlan, sorai bizonytalan szótagszámúak, ritmusa akadozó, sorvégei rímtelenek. Ügy tűnik, hogy a vásározó árus, hogy az eladásra kínált ponyvakiadványokra felhívja a figyelmet, verklikísérettel énekelte. Ezt tükrözi a gyenge színvonalú, recitáló, a verkli akadozó ütemét idéző idegenes hangzású dallam is, melynek sorzárásai bizonytalanok, és nem alakult ki sorszerkezete sem. A mondottak érzékeltetésére az első nyolc sor dallamát tesszük közzé. Máris sokat szenteltünk e fércműnek, mégis a vele való foglalkozást s a közlését azért tátottuk célszerűnek, mert véleményünk szerint a nép átmeneti ízlésállapotát mutatja. Lehet természetesen rontott, „széténekelt" szöveg is, de inkább valószínű a tudatlan, verselésben járatlan vándorárus szövegének és dallamának az átvétele.'" Ugyanúgy, ahogy az új stílusú balladák egynémelyikéről bebizonyították.'

1

1 Ez akkor következett be, amikor a magyarnóta, a műdal s a históriák félprózai versélményei, azaz a nyomtatott betűnek ez a paradox tisztelete lesz a néptömegek előtt követendő ízlésminta. Az átvételt elősegítette, hogy a színvonalasabb népballadatársak (Szendre báró leánya, A kisasszony gulyája) ugyanilyen történetet, társadalmi ellentétet, a nép nyugtalan, lázadó vágyainak ilyen formáját éneklik meg. A népballadák továbbterjedésének, -élésének fellelhető útját jelentik még a kézírásos feljegyzések. A lányok füzetekbe, iskolai vonalas irkákba írták be a megtanult új dalokat. Zömük sajnálatosan magyarnóta, de akad köztük ballada is. Mivel az utóbbi másfél évtizedben alig volt alkalom megszólaltatásukra, elfelejtették a dallamot. A leírt és félredobott szöveg a gyűjtés folyamán előkerült. így diktálta le Szekerczés Andrásné adatközlőnknek egyik távoli rokona a Pápainé balladáját. Mások nem ismerték, így csak a szövegét tudjuk közölni. A balladák sorrendjének megállapításához Ortutay-Kriza: Magyar népballadák (Bp., 1968.) gyűjteményét vettük alapul. 452.