Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák
variánsait Magyarbánhegyesen, Gyopároson és Csanádapácán, a Pápainé változatát Csanádapácán és Pusztaföldváron, a Bogár Itnre változatát ugyancsak Pusztaföldváron, a Szendre báró leánya variánsát Békésen és Köröstarcsán gyűjtötte. 6 (A Békési Élet kötelességének kellene, hogy tartsa, hogy Kálmány Békés megyei tudományos munkájával méltó módon foglalkozzék.) Mindez azt tanúsítja, hogy azoknak a népbaKadáknak, amelyeket napjainkban Újkígyóson ismernek, a múlt század végén, a század elején széles tömegbázisa volt a környéken, hogy továbbélésük egyik feltétele és a mai alkotások, ha úgy tetszik: variánsok alapja, forrása, éltető kútvize a mélyen gyökerező megyei néphagyomány. A népballadák ismerete - mint a népköltészeté általában - községről községre, tájról tájra kiismerhetetlen irányú folyamatossággal, kihagyásokkal vagy ugrásokkal terjed. Az egykor ismert dal, ballada feledésbe merülhet, máshol bukkanhat fel, s az „eredeti" gyűjtött helyen egy újabb jelenhet meg és virulhat. Különösen kedvező alkalmat nyújtott az Alföld végtelen tágassága, az azonos gazdálkodás, a munkaerő vándorlása. így érthető, hogy pl. Zentán és Újkígyóson gyűjtött népballadák egy részének miért oly szoros a szöveg- és dallamkapcsolata. Azért hangsúlyozzuk mindezt, mert éppen Kálmány Lajos által Újkígyóson gyűjtött ballada mai változata csak tematikus rokonságot mutat, s egymással igencsak távoli rokonságban vannak. (Erről később részletesebben). A nép helyi formálóereje is alakíthatta, hiszen háromnegyed század hosszú idő, azonban inkább valószínű, hogy máshonnan jött változat terjedt el itt az utóbbi időben. Mivel a népballadák éneklése mindennapos volt, a hagyomány ereje éltette, az újabb változatok átvétele vagy az elfeledettek helyébe újnak tűnőknek a megtanulása természetes folyamatként zajlódhatott le. A balladaéneklés kedveltségét adatközlőink is alátámasztják. így érthető, hogy a messzi vidékről jövősummáslányok, adatközlőnk, Szekcrczés Andrásné szerint: hevesi lányok balladáinak megszeretése gyorsan megtörténhetett: „Hát ezt én úgy tanultam, hogy én is uraságnál dolgoztam már, fiatal kislány voltam még, de én már hónaposlányként dolgoztam akkor az uraságnál. És ott voltak ezek a hevesiek, ugye. Sokan. És én azoktól tanultam ilyen dalokat." Másik adatközlőnk, Nagy Tiborné nem nevezte meg, melyik tájról jöttek az állami gazaságba, akiktől tanulta: „Állami gazdaságban dolgoztunk, lányok. Egyik is, másik is ilyen balladákat daloltak . . . Igen, ezen a néven hallottam, hogy ballada. Azt nem tudom, hogy ők hol hallották, csak én a lányoktól ballada néven hallottam." Szekerczésné is ballada néven említette, s az újkígyósiak a ballada elnevezést, megkülönböztetésül a népdaltól, következetesen használták: „Igaz történet volt ott, arra fel, a Felvidéken (Szegvári Ilona balladáról van szó), igen ott, ott történt. Hát ezek a hevesiek ugye így mondták, hogy igaz történet volt, és így megzenésítették, balladába foglalták." Feltételezhető tehát, hogy a Békés megyei helyi hagyományon túl a balladaismeret másik forrása az uradalmakon dolgozó hónaposlányok akik főként Észak-Magyarországról főttek le - balladakincse. Jelentős szerepet kapnak e folyamatban a vásári ponyvaárusok, képmutogatót is. A fiatal lányok, fiúk körülfogták őket, s fogékony aggyal befogadták azokat az énekeket, amelyeket azok propagandacéllal, a kelendőség növelése érdekében gajdoltak: ,,Ahol kert van, és akkor árulták az ilyen históriákat. S akkor abba vót, hogy: 451.
