Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák

kánk melléktermékeként, nem is sejtvén, hogy 1974-ben a köztudatban - legalábbis vidékünkön - elparentált népköltészeti remekeket menthetünk meg. Számszerűségben nem nagy szám, de ha rendszeres, tudatos feltárást végeznénk, és nemcsak Újkígyóson, hanem szerte a megyében vagy akár csupán ott, ahol Kálmány Lajos vagy Bartók Béla gyűjtött, bizonyára a népi szóbeliség szép és értékes kincsével gazdagodhatnánk. Kálmány Lajos egykoron szinte fanatikus szenvedélyességgel gyűjtötte a balladákat, népi alkotásokat. Többek között azért is, hogy bebizonyítsa: az Alföldön is lelhetők a népi alkotásnak olyan ékes drágakövei, mint Erdély fenséges hegyei között. S a bizonyítás pompás eredménnyel járt. Napjaink gyűjtőjének munkája a régi kalászgyűjtögetőkéhez hasonlít, akik az aratók után mentették a földön heverő „életet", letört kalászokat, nehogy martaléka legyen a vadmadaraknak, a természet enyészetének, hogy begyűjtsenek mindent, ami az emberi tevékenység által termett. S ahogy az ő kezükbe is néha szép, súlyos kalászok kerültek, ugyanúgy a népi szóbeliségnek - noha zömét learatták vagy elenyészett - értékes alkotásaihoz juthatunk ma is. Ezt igazolják az itt közöltek is, néhányuk művészi megoldása vetekszik a már megjelentetett balladákéval. Három ballada - s talán a legértékesebb darabok - klasszikus típusú. Egy átmenetet képez az új stílusú balladák felé, míg az utóbbiak közül egy betyárballada; kettő társadalmi megkülönböztetésből fakadó szerelmi tragédiát, négy szerelmi gyilkosságot, egy rablógyilkosságot, egy pedig cséplőgépes tragédiát ír le, s végül közlünk három balladás rabéneket is. A balladák jórésze tehát új stílusú, arányuk megközelítően azonos a napjainkban másutt gyűjtött balladák összetételével. Valójában szinte mindegyiknek megtalálható elődje, rokona, valamilyen közeli, ill. távoli variánsa. Sőt nem egynek van Békés megyében gyűjtött, már közzétett, országosan ismert változata is. Dallamukat azonban alig tették közzé. Kivételt képez Bartók Bélának Vésztőn gyűjtött híres Angoi Borbálája

2 (nálunk: Szegvári Ilona - 2. sz.). A gyulai fogház című Dobozon gyűjtött népballada dallama a Néprajzi Intézet kézirattárában található

3 (szövege emlékeztet: Elkísértek Budapestre - 14. sz.). A legtöbb balladát megyénkben Kálmány Lajos gyűjtötte. Sajnálatosan erről alig akarunk tudni, úgy látszik Kálmány mostohasorsa még mindig kísért. Holott ha számbavennénk őket, páratlan és csodálatos anyaggal lennénk gazdagabbak. Kálmány gyűjtésének nem egy megyebeli remeke belekerült a legjobb balladaválogatásokba. Csak az anyagunkkal kapcsolatosan hivatkozunk két balladára: az Ortutay-Kriza-válogatásban előkelő helyet kap Kálmánynak Újkígyóson gyűjtött Szegvári Katica és Magyarbánhegyesen gyűjtött Sallári Kis Kata balladája

4. Kálmány 1877-ben került Csanádapácára, egy év múlva Battonyára; 1887ben Mezőkovácsházán működött, Gyopároson többször is kúrálta magát, sőt, mint egyik levelében írja, „csorvási kuruzslóval" is gyógyíttatta magát.

5 Kálmány áldásos tevékenységét napjainkig semmi sem homályosítja el, mert olyan rendszereséggel és tudatossággal Békés megyében azóta sem gyűjtött senki népballadákat. Az általunk közöltek közül ötnek korábbi variánsait megtalálhatjuk Kálmánynál. A Szegvári Ilona változatát éppen Újkígyóson, valamint Csanádapácán, Orosházán, Pusztaföldváron és Magyarbánhegyesen, a Szegvári Mariska 450.