Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - SZEMLE

ezen belül is különösen a fertőző beteg­ségek elleni védekezésnek, mind a barom­fiegészségügynek, mind pedig az élelmi­szerhigiéniának kiváló ismerője és műve­lője - működése során előfordult zoono­sisos esetek késztették e kérdéssel való fokozott foglalkozásra, majd ezeknek közlésére. 1968-ban a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület Állatorvosok Társasága által kiírt országos pályázaton vett részt. A jeligés munkával: „Zooanthroponosis - anthropozoonosis" az országos II. helye­zést érte el. (Az I. díjat nem adták ki.) E kiváló eredmény adott további lendü­letet arra, hogy a pályamunkát kibővítve könyv alakjában is megjelentessék a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szervezete, a Békés megyei KÖJÄL, a Békés megyei Állategészség­ügyi Állomás, a TIT és más szervek. A könyv első részében a szerző a be­tegségekről általában ad tájékoztatót, majd a kórokozók szerinti csoportosítás­ban foglalkozik a betegségekkel. így a baktériumok által okozott, állatról em­berre terjedő megbetegedésekkel. Majd sorra veszi a vírusok, a rickettsiák, a spirocheták, a véglények, a paraziták ál­tal okozott állatról emberre terjedő be­tegségeket. Foglalkozik a gombás beteg­ségekkel, a vegyszerártalmakkal és a rá­dioaktív szennyeződésekkel is. A vegyszerártalmak az utóbbi időben a mezőgazdaság kemizálásával kerültek előtérbe. Az ott használatos anyagokat az állati szervekből mind gyakrabban mu­tartják ki, s így tudomást szerzünk arról, hogy az ilyen állati termékek veszélyt je­lentenek az emberiség számára. Számol­nunk kell az állatok és az állati termé­kek radiológiai szennyeződésével is, me­lyek szintén veszélyt jelentenek a fo­gyasztóra nézve. A 2. sz. mellékletben a szerző szemlé­letes összefoglaló kimutatást ad arról, hogy mely állatfajról milyen betegség ter­jedhet át emberre, állatfajonként részle­tezve. Kiemelten kell szólni a gazdag kép­anyagról is. A 116 oldalon (a könyv ter­jedelmének 46%-a) jó minőségű papíron igen szemléltető képeket látunk. A képe­ket a tárgyalt betegségek sorrendjében állította össze, s ahol csak lehetett, a kór­okozók mikroszkopikus képeit is bemu­tatja. Ezt követően az emberen és az állaton észlelhető kóros klinikai vagy kórbonctani képekkel szemlélteti a be­tegséget. A legtöbb betegségnél olyan ké­peket is láthatunk, amelyek a betegség elleni védekezést mutatják meg gyakor­latban. Sok esetben az „Egészségügyi Felvilágosítás" tanulságos plakátjaival egészíti ki a témát. Kiknek is ajánlható e könyv az orvo­sokon és az állatorvosokon kívül? Tar­talmát és közérthetőségét tekintve a po­litikai és gazdasági vezetőknek egyaránt. A gazdaságok állattenyésztőinek, az élel­miszeripar és az élelmiszerkereskedelem dolgozóinak, a vadászoknak, s mindazok­nak, akik állatot tartanak és érdekli őket önmaguk és környezetük egészségvédel­me. Mivel a könyv nem csak a szakembe­reknek szól, jobb lett volna, ha a szerző egyszerűbb címet választ. Lehetett volna ilyen: „Az ember és az állatok közös be­tegségei". Alcímként viszont a jelenlegi hosszú cím állna, amely részletesen tájé­koztat a könyv mondanivalójáról. A könyv utolsó lapjain a szerző kö­szönetet mond mindazon szerveknek, in­tézményeknek, gazdasági egységeknek, akik elvi és gyakorlati támogatást nyúj­tottak a könyv megjelenése érdekében. 28 nevet és címet olvashatunk. Az anyagi támogatást hasznos dologra adták, s ez jó, biztató példa a jövőre is. 344

Next

/
Oldalképek
Tartalom