Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - SZEMLE

ezen belül is különösen a fertőző betegségek elleni védekezésnek, mind a baromfiegészségügynek, mind pedig az élelmiszerhigiéniának kiváló ismerője és művelője - működése során előfordult zoonosisos esetek késztették e kérdéssel való fokozott foglalkozásra, majd ezeknek közlésére. 1968-ban a Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága által kiírt országos pályázaton vett részt. A jeligés munkával: „Zooanthroponosis - anthropozoonosis" az országos II. helyezést érte el. (Az I. díjat nem adták ki.) E kiváló eredmény adott további lendületet arra, hogy a pályamunkát kibővítve könyv alakjában is megjelentessék a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szervezete, a Békés megyei KÖJÄL, a Békés megyei Állategészségügyi Állomás, a TIT és más szervek. A könyv első részében a szerző a betegségekről általában ad tájékoztatót, majd a kórokozók szerinti csoportosításban foglalkozik a betegségekkel. így a baktériumok által okozott, állatról emberre terjedő megbetegedésekkel. Majd sorra veszi a vírusok, a rickettsiák, a spirocheták, a véglények, a paraziták által okozott állatról emberre terjedő betegségeket. Foglalkozik a gombás betegségekkel, a vegyszerártalmakkal és a rádioaktív szennyeződésekkel is. A vegyszerártalmak az utóbbi időben a mezőgazdaság kemizálásával kerültek előtérbe. Az ott használatos anyagokat az állati szervekből mind gyakrabban mutartják ki, s így tudomást szerzünk arról, hogy az ilyen állati termékek veszélyt jelentenek az emberiség számára. Számolnunk kell az állatok és az állati termékek radiológiai szennyeződésével is, melyek szintén veszélyt jelentenek a fogyasztóra nézve. A 2. sz. mellékletben a szerző szemléletes összefoglaló kimutatást ad arról, hogy mely állatfajról milyen betegség terjedhet át emberre, állatfajonként részletezve. Kiemelten kell szólni a gazdag képanyagról is. A 116 oldalon (a könyv terjedelmének 46%-a) jó minőségű papíron igen szemléltető képeket látunk. A képeket a tárgyalt betegségek sorrendjében állította össze, s ahol csak lehetett, a kórokozók mikroszkopikus képeit is bemutatja. Ezt követően az emberen és az állaton észlelhető kóros klinikai vagy kórbonctani képekkel szemlélteti a betegséget. A legtöbb betegségnél olyan képeket is láthatunk, amelyek a betegség elleni védekezést mutatják meg gyakorlatban. Sok esetben az „Egészségügyi Felvilágosítás" tanulságos plakátjaival egészíti ki a témát. Kiknek is ajánlható e könyv az orvosokon és az állatorvosokon kívül? Tartalmát és közérthetőségét tekintve a politikai és gazdasági vezetőknek egyaránt. A gazdaságok állattenyésztőinek, az élelmiszeripar és az élelmiszerkereskedelem dolgozóinak, a vadászoknak, s mindazoknak, akik állatot tartanak és érdekli őket önmaguk és környezetük egészségvédelme. Mivel a könyv nem csak a szakembereknek szól, jobb lett volna, ha a szerző egyszerűbb címet választ. Lehetett volna ilyen: „Az ember és az állatok közös betegségei". Alcímként viszont a jelenlegi hosszú cím állna, amely részletesen tájékoztat a könyv mondanivalójáról. A könyv utolsó lapjain a szerző köszönetet mond mindazon szerveknek, intézményeknek, gazdasági egységeknek, akik elvi és gyakorlati támogatást nyújtottak a könyv megjelenése érdekében. 28 nevet és címet olvashatunk. Az anyagi támogatást hasznos dologra adták, s ez jó, biztató példa a jövőre is. 344