Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Miről beszélnek a száz év előtti békéscsabai kisiskolások szépírási gyakorlatai?

Miről beszélnek a száz év előtti békéscsabai kisiskolások szépírási gyakorlatai? dedinszky gyula A Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet Levéltárának két tágas rekesze tömve van múlt századi szépírási füzettel és úgynevezett „mutatvánnyal". Az iskola ugyanis nem elégedett meg egyszerűen azzal, hogy a tanítványai megtanultak írni, hanem külön, nagy súlyt helyezett arra is, hogy írásuk szép, tetszetős, a kor ízlésének megfelelő legyen. E szépírási emlékek kétfélék. Egyfelől füzetek, irkák, amelyekbe az iskolások a könyvből, vagy a tábláról szöveget másoltak, vagy diktálás után írtak. Az írások másik formája az úgynevezett szépírási „mutatvány". E mutatványok tulajdonképpen nyomtatott kerettel és vonalozással ellátott, többé-kevésbé díszes űrlapok voltak, amelyekre a kisdiákok tőlük telhető legszebben leírtak néhány mintamondatot, így dokumentálva, hogy közülük ki mire képes a szépírás terén. A szépírási irkák és „mutatványok" megdicsőülési alkalma volt - evangélikus egyházi iskoláról lévén szó - az év végén a kistemplomban tartott vizsga. Az oltár előtti emeltebb térben hosszú asztal mellett foglalt helyet a vizsgáztatóbizottság, a körlelkész (a dékán) elnöklete alatt az iskola igazgatója, az egyház kúrátora, az iskolaszék tagjai és néhány, akkor éppen nem vizsgáztató tanító. Az első padokban ültek a vizsgaláztól kipirult arcú tanulók, a többi padot a szülők, nagyszülők, általában az érdeklődő egyháztagok töltötték meg. Az elnökség asztalán a vizeskancsó, a poharak, a frissítő citromok, no és a rengeteg szép virág mellett ott tornyosultak a vizsgázó osztályok tanulóinak szépírási irkái és mutatványai is, amelyeket a vizsgáztatóbizottság tagjai átlapoztak, megbíráltak, ítéletet alkotva magukban a tanulók, de egyben a tanító teljesítményét illetőleg is. Ami azonban még ennél is többet jelentett, az volt, hogy az irkák és szépírási mutatványok a vizsga közönsége körében is kézről kézre jártak, a szülők, a nagymamák, az egész gyülekezet megbírálhatta cs nagy volt annak a Jancsinak, vagy Jucikának a dicsősége, akinek a szépírását a dékán úr, vagy akár a nagymamák tanácsa is a legszebbnek ítélte. A vizsga után némely tanító szétosztotta, haza adta ezeket a szépírási gyakorlatokat, melyek aztán otthon előbb-utóbb elkallódtak. Voltak azonban tanerők, akik tanítványaik irkáit, mutatvány lapjait visszavttték, megtartották, ezek maradtak meg a levéltárban, ahol immár 100-120 éve őrizzük őket. Lássuk hát: Miről beszélnek a száz év előtti békéscsabai kisiskolások e máig megőrzött szépírási gyakorlatai? A megőrzött irkaanyag zöme az 1855-64. évekből való, tehát a szabadságharc bukását közvetlenül követő időből. A birodalom népei az önálló nemzeti fejlődés útját keresték, de a hatalom és az erőszak visszakényszerítette őket a régi állami keretek közé. Ha csak egy pillantást vetünk is a korabeli irka címlapját ábrázoló 1. számú 315