Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tábori György: A tájházlétesítés elvi szempontjai

a falu néprajzi és népművészeti keresztmetszetét kis- vagy középparaszti szinten tárjuk a látogató elé. A berendezéssel, a bemutatással az idealizált és a köznapiság között választhatunk. Az előbbi az általános gyakorlat. Az idealizálás ismertetője, hogy a tájház belsősége mindenben - bútor, textíliák, konyhai felszerelés, elrendezés - csak a parasztság által használt legszebb darabokat mutatja be. A hét minden napján vasárnapi elrendezés, rend és tisztaság uralkodik a helyiségekben. A köznapian berendezett tájház helyiségeiben viszont kevés tárgy van beállítva. Ajánlatos a köznapi, a munkás napokat regisztráló bemutatás, minél több tárgygyal, minél változatosabban, de hiteles elrendezésben. Az ilyen teljességre törekvő kiállítás esetében még elmélyültebb kutatást kell folytatni abba az irányba, hogy milyen mennyiségű és minőségű felszereléssel és eszköanyaggal élt a ház népe. Vagyis egy kis- és középparaszti háztartáson belül miből mennyi volt a szükséglet, mennyi volt a tulajdonukban ahhoz, hogy a házban a mindennapi élet, társadalmi helyzetüknek megfelelően folyjon. Amennyiben például 2-3 fejőstehenet tartott a gazda, akkor nem elégséges a konyhában két-három köcsögöt elhelyezni, hanem jóval többet és különböző űrméretűeket. A két-három fazék és lábas sem elegendő. A tiszta szoba sublótjának tetejét tele kell rakni az oda való kisebb-nagyobb tárgyakkal, de nemcsak a szemre tetszetősekkel, hanem a mindennapi egyszerűekkel, a vásáriakkal is. A kamrában a gabonatároló és a kendert megmunkáló eszközök mellé oda kell helyezni a külső házi munkához mindig feltétlenül szükséges kisebb, kopott, elhasznált tárgyakat, szerszámokat, például: vasasláda, különböző üvegek sokasága, kisebbnagyobb kötélcsomók, többféle mérőeszköz, jó néhány kisebb gazdasági szerszám a földön, a sarokba támasztva, szegre felakasztva, vagy a gerendára feltéve stb. A gazdasági udvaron is azok a munkaeszközök legyenek a megfelelő helyre letéve, melyek a mindennapi vagy az időszakonkénti munkákban használatosak. A góré alatt legyen a disznóól, a vályogból készült kutyaól is álljon az istálló sarkánál vagy az eperfa alatt. Mindez a telítettség benyomását kelti anélkül, hogy valóban elérnénk a paraszti szoba, kamra vagy akár a porta valódi teljességét. Naturális teljességre nem törekszünk, dc igyekezzünk megközelíteni a hitelességet. Éppen ezért minden rendezésnél a rekonstrukció megengedett, sőt szükséges a tulajdonos társadalmi helyzetének bemutatására, és itt ne feledkezzünk meg arról, hogy mi a norma. Mit kell hiánytalanul bemutatni, amit a társadalmi hovátartozás megkövetel, például: szegény zsellérházban nem volt pipatartó a falon, de egy középparaszti ház első szobája a századfordulón már padolt is lehetett, a kemence mellé állított gondolkodószék társadalmi helyzetét megillető bútordarabja, alatta a köpőládával, melyben kicifrázott papiros alátét volt.

9 A rekonstrukció azért is megengedett, mert már nem lehetséges minden szükséges tárgy begyűjtése, vagy a meglevő egy darabot nem lehet, vagy nagy kár kihelyezni. Ez a megállapítás különösen a textíliákra vonatkozik, például egy foszladozó halotti párnát vétek lenne a szoba nagy hőingadozásának és a por mállasztó hatásának feláldozni. A tervezés és a rendezés folyamán nagy segítséget tudnak nyújtani a paraszti informátorok. Igénybevételük mind a két munkafolyamatnál nagyon ajánlatos, nem elhanyagolható, mert a mindennapi paraszti életnek ők a tulajdonképpeni gyakorlói, a tárgyak legjobb ismerői, az eszközök közvetlen használói, ök tudják a házon belüli élet tökéletes információját nyújtani, hosszú évtizedekre visszamenően. A tárgyak gyűjtésében is hasznos segítők lehetnek, mert helyismeretük révén a szomszé311