Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tábori György: A tájházlétesítés elvi szempontjai
zad végét, (korábbi idő egységes tárgyanyagát bajosan tudnánk Bckés megyében begyűjteni), a 20. század fordulóját, a 20. század első harmadát. A tárgyak összeválogatásánál vigyázni kell, hogy a megjelölt kornál fiatalabb tárgyak ne szerepeljenek, ami éppen nem törvényszerű. A ház és a berendezés kora között általában mindig van különbség, - az természetes is -, mert a ház az állandó, ellenben a berendezés az változó, a benne lakó és benne felnövekedő nemzedék szerint is, (új házaspárnak új bútort vásárolnak). Változó a belsőség a téli és a nyári munkák szükségszerű igénye, az ünnepek és a belső munkák időbeli rendje szerint is, például: lakodalom, haláleset, disznótor vagy nagymosás alkalmával. A specifikumokat is figyelembe kell venni: amelyik házban bent állt a szövőszék, vagy kosárfonással háziiparszerűen foglalkoztak, vagy savanyított káposzta készítésével és annak eladásából élt a család és így tovább. Fontos a felnőtt és a gyermekek számát is figyelembe venni, mert népesebb család esetén több fekvőhelyre volt szükség. Nemzetiségi területen pedig a magyarság szokásaitól eltérő különbségeket kell elősorban bemutatni. A interetnikus kapcsolatok felvázolása szemléletesebbé teszi a nemzetiségek megismerését. Vegyük példának a lakáskultúrán belül a békéscsabai szlovákok bútorkészítését, amit kétséget kizáróan a környező magyarságtól sajátítottak el, azt tovább fejlesztették a maguk ízlésének megfelelően. így alakult ki a sajátos békéscsabai bútorkészítő stílus 8, amit a 19. század végéig igényelt a parasztság. A berendezés és használati tárgyak gyűjtése A porta és a tájház berendezési anyaga gyűjtését idejében kell elkezdeni, mivel az átalakuló élet kiszorítja a régi eszközöket, tárgyakat, viseleti darabokat, amiket egy ideig esetleg kegyeletből megőriznek, majd a fiatal generáció mint felesleges holmit a jobbik esetben a padlásra, végül a szemétre dobja. A gyűjtést addig kell folytatni, amíg a tárgyak állaguknál fogva a bemutatásra és az adott időszak hű tükrözésére alkalmasak. A gyűjtőmunkához ki és mi ad jó segítséget: elsősorban a kutató szakismerete, idős emberek elbeszélése, régi összeírások (ajánlatos a levéltárak anyagát átnézni), fotók stb. A szoba, a konyha, a kamra és más helyiségek berendezéséhez lehetőleg egy helyről való együttesek gyűjtendők. Itt el kell mondani azt a tapasztalatunkat, hogy Békés megyében már alig akad olyan település ahonnan az anyag összességében - in situ begyűjthető lenne. Olyan falu sincsen már, ahol a társadalmi megosztottság szerinti tárgytípusok még meglennének. Megjegyzendő, hogy ez a gyűjtési feladat nemcsak egy kiállítás bemutatásánál, hanem a szakmai publikálásnál is igen fontos követelmény. Az anyaggyűjtés szisztematikus legyen, azaz már a gyűjtéskor tisztában kell lenni azzal, hogy a tárgy az elrendezésben helyileg hová fog kerülni, a szobába, a kamrába, a ládába, a padra, a szegre stb. Az anyag gyűjtése természetesen a bemutatandó család foglalkozásától is függ. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg az összes tárgyi anyag, helyszíni gyűjtés folytán kerüljön össze. Amennyiben ez a cél nem érhető el teljes mértékben, úgy múzeumi törzsanyaggal szükséges annak kiegészítése. A berendezettség, az elrendezettség mennyisége és minősége Amint mondottuk, a tervkészítést, majd a tárgygyűjtést és végül a rendezést úgy kell végezni, hogy tudatában legyünk, milyen foglalkozású család portáját és lakóházát kívánjuk bemutatni. Vegyük az országosan általános esetet példának, amikor 310
