Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Ember Győző: Csánki Dezső emlékezete

és 1917 között felépült, és mint a kor szakmai követelményeinek mindenben megfelelően felszerelt és berendezett levéltár épült fel, elsősorban Csánki Dezsőnek volt köszönhető. Több, mint 50 év telt el azóta, hogy az Országos Levéltár a Csánki Dezső által nemcsak megálmodott, hanem meg is valósított, azóta annyi viszontagságot megért palotába beköltözött, és még ma sincs okunk a restellkedésre, ha a legigényesebb külföldi látogatót körülvezetik országunk mindmáig egyetlen levéltári célra emelt épületében. De nem csupán új, célszerű és díszes épületet köszönhetett az Országos Levéltár Csánki Dezsőnek, hanem azt is, hogy munkájának tudományos jellege megerősödött, tudományos dolgozóinak a száma megnövekedett. Kifejezésre jutott ez a változás abban is, hogy 1922-ben a Belügyminisztérium főhatósága alól átkerült a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá, ahova a tudományos intézmények tartoztak. Az Országos Levéltár volt ebben az időben az egyetemeken kívül az ország egyetlen olyan intézménye, amelynek tudományos dolgozói történelmi kutatómunkával is foglalkoztak. Ez is, mint az új épület, Csánki Dezső elgondolásának felelt meg. Csánki Dezső nemcsak levéltáros volt, hanem egyben történész is. Sőt, ha személyében egymástól elválasztva mérlegre lehetne tenni a levéltárost és a történészt, az utóbbi javára billenne a mérleg serpenyője. Mint fiatal doktor azért állt levéltári szolgálatba, hogy a múltat kutassa és megvilágítsa, mint az Országos Levéltár főigazgatója arra törekedett, hogy a vezetésére bízott intézményt a történettudomány jelentős műhelyévé fejlessze. Mint fiatal történész a XV. századi magyarországi művelődés történetével kezdett foglalkozni. „Első Mátyás udvara" című tanulmányával 1882-ben elnyerte a Magyar Történelmi Társulat Emich Gusztáv adományából meghirdetett pályadíját, 20 aranyat. Ezzel a sikerrel magára irányította a tudományos fórumok figyelmét. A Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban megbízta azzal, hogy elkészítse Teleki József a „Hunyadiak kora Magyarországon" című félbemaradt munkájának VI. kötetét, Magyarország földrajzáról a Hunyadiak korában. E megbízásnak kívánva eleget tenni, írta meg életének és a magyar történettudománynak is egyik legnagyobb alkotását, amellyel nevét ércnél maradandóbban ötökítette meg, azt a művet amelyet a történészek „a Csánki"-nak neveznek. Címének ellentmondva nem Magyarország történeti földrajzáról szól ez a munka a Hunyadiak korában, hanem a Mohács előtti Magyarország hely- és birtoktörténetéről. Oklevelek tízezreit nézte át és dolgozta fel hely- és birtoktörténeti adataikat. Elsősorban az Országos Levéltárban, de másutt őrzött okleveleket is. Nem 1 kötet lett belőle, hanem 4, még így is csonkán maradt. 1890-ben jelent meg az első kötet, 1913-ban a negyedik, amely az ötödiknek tervezett kötet első félkötete lett. A negyediknek tervezett kötethez hozzá sem tudott fogni. Közben 1906-ban Árpád fejedelem halálának ezredik évfordulójára emlékkönyvet szerkesztett, amelynek bevezető tanulmányát „Árpád vezér" címmel ő maga írta. Amikor „a Csánki" negyediknek elkészült kötete 1913-ban megjelent, szerzője már az Országos Levéltár vezetője volt, és vezető szerepet játszott a magyar történettudomány, sőt az egész magyar tudomány szervezésében és irányításában is. 1891-ben, 34 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1897-ben, amikor „a Csánki" 3. kötete megjelent, az Akadémia nagydíjával tüntették ki. 1900-ban, 43 éves korában az Akadémia rendes tagja lett. 1910 óta a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető alelnöke volt, és az maradt 1932-ig. Tudományos és hivatali pályája még magasabbra ívelt. 1915-ben az Akadémia igazgatósági tagja, 1919-ben a II. osztály elnöke lett, 1931-ben az egész Akadémia má296