Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Ember Győző: Csánki Dezső emlékezete

sodelnöke lett, s az is maradt haláláig. Mint az Országos Levéltár főigazgatója 1924ben megkapta az államtitkári címet. Több magas kitüntetést kapott, az Országos Magyar Gyűjtemény-egyetemet 1932-ig ő képviselte a felsőházban. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy ennyi tisztség viselése, országos hivatali, tudományirányítói és közéleti tennivalói mellett élete utolsó 20 évében már nem jutott ideje arra, hogy maga is művelje szeretett tudományát, kutasson és írjon. De a vezetésére bízott intézménynek, a történettudománynak és az egész magyar tudománynak vezetői működésével nagyobb szolgálatot tett ebben az időszakban, mintha néhány könyvvel gazdagította volna az irodalmat. Bármennyire sajnáljuk is, hogy nem tudta befejezni „a Csánki"-t, nyugodjunk bele, hogy így volt az jobban. A falusi református prédikátor fia ragyogó pályát futott be, elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar levéltárügy, a történettudomány és az egész magyar tudomány szolgálatában. A Magyar Országos Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia történetében egyaránt megörökítette nevét. Békés megye Füzesgyarmat nagyközség büszke lehet szülöttjére. Nekem, ki itt most több tekintetben is mint egyik elődömről emlékezem meg róla, még alkalmam volt személyesen megismernem őt. 1930-ban, amikor mint harmadéves egyetemi hallgató kutatási engedélyt kértem az Országos Levéltárban, magához kéretett és elbeszélgetett velem választott témámról, abban a szobában, amely ma az én hivatali szobám. Akkor, mint a tudomány berkeiben és csarnokaiban még járatlan, mindent természetes könnyedséggel vevő fiatal, nem is voltam tudatában annak, hogy milyen megtiszteltetés ért. Csak később hallottam és tapasztaltam is, hogy milyen nagy tekintélye volt mind a Levéltárban, mind a tudományos közélet más területein. De az én fogadásom is azt bizonyítja, hogy magas tisztségei nem tették gőgössé, elzárkózottá. Szigorú volt, rendet és fegyelmet kívánt, de megértő és jóakaratú volt munkatársaival, a tudomány legkedvezőbb munkásaival szemben. A csúcson sem feledte el, hogy maga is lentről indult. Negyven éve, hogy a halál kiszólította őt a sorból. Sokféle tisztségében örökébe azóta sokan léptek, és még sokan fognak lépni, az élet ment és megy tovább. Örömét, bánatát a feledés egybemossa, de az igazi értéket nem emésztheti el. Amíg áll a Levéltár a budai Vár fokán, amíg „a Csánki" a történészek kézikönyve marad, Csánki Dezsőnek, a történetírónak és a levéltárosnak emlékén megtörik az enyészet ereje. 297