Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sass Ervin: Darvas József emlékére

Darvas József (1912-1973.) látszott magábaszívni és visszasugározni. író-tekintet volt az. Emberi tekintet. A humánum tekintete. Aztán húsz évig semmi, másfelé jártam hosszú időkig. Űjból Orosháza volt az alkalom. Képviselői programbeszédéről tudósítottam. Fogadás, kézfogások. Fáradt tekintet. Élénk tekintet. így váltakozott az arca, ha megragadhattam néhány pillanatát. Kilencszázhetvenkettes a következő, a számomra leglényegesebb. Az a találkozás, amelyről a legjobb híradással lehetek. Pesti lakásán kerestem először telefonon. Hogy alkalmat, időt adjon egy interjúra, hatvanadik születésnapja alkalmából. Nemcsak a régi ismeretség, az otthoni szavak, a békési táj általam hozott kérése tette barátságossá a hangját, ilyen volt mindig. Ilyen volt. És olyannak őrzöm, ahogy akkor láttam. Később, félesztendő teltével a Gyulai Várszínház premierjén, a Hunyadi bemutatója után is ott állt, és reflektorok fénypászmáiban nézett szembe félezer tapsoló hívével; de az a kilenszázhetvenkettes beszélgetés a meghatározó, ha róla vallatom önmagamat. A bizonyosság, hogy nem láthatom többször, a minden titkok hordozója. Hogy most már csak felbukkanó fényképeiről tekinthet rám, és mondja: „Szóval az apád, is elment. . . Hetvennégy éves volt. Még fiatal." Darvas József hatvanegy évet adott át az emberiségnek. Azon is belül a tízmilliós magyarságnak, az ország jövőjét-gondját hordozó népnek. Azt hiszem értelmetlen lenne pályáját akárcsak felvázolni is, ismerjük azt, tudjuk azt. Inkább idézem azt az utolsó beszélgetést, az ünnepi interjút. 292