Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sass Ervin: Darvas József emlékére

Az írószövetségben fogadott. Volt több mint egy órája arra, hogy elhozhassam gondolatait azokhoz, ahonnan elindult. Ahonnan - elindult szeptemberben ... Nem volt olyan kérdésem, amire ne válaszolt volna. Első mondatainál megragadott bölcs nyugalma, atyai kedvessége. És a gondolataiból fénylő bizonyosság, útjának, íróságának, politikusságának igaza és másíthatatlansága. Arról volt szó többek között, hogy mit jelent számára Orosháza, a szülőváros? Az akkori interjú és a jegyzeteim itt fekszenek előttem: „Orosháza csinált belőlem írót, ezt elfelejteni soha nem lehet, ez nagyon sokmindenben ott van, ott a Fekete kenyérben, az első megjelent könyvemben, ott van a Vízkereszttől szilveszterig hőseinek sorsában, az Egy parasztcsalád történetében. A legnagyobb magyar faluban, hiszen Orosháza az. De még ott van a Hajnali tűzben is, és más müveimben, a közvetlen élmények, a figurák abból a talajból nőttek ki. Vagy a Törökverőben, Hunyadi-regényem népi környezetében, a színekben, a hangulatokban: mindenbe belejátszik az, ami felgyűlt bennem Orosházán..." Az idő Darvas József társaságában gyorsan telt. Jöttek a kérdések és a válaszok egymás után. Az írói elhivatottságról, a fiatal írókról, az elkötelezettségről, a realizmusról, arról a múlhatatlanul fontos megérzésről, mely a közösséghez való tartozás mélyáramaiból irányítja az írót merre tartson, merre menjen; az akkor még készülő Hunyadi-drámáról, végül a jövőről, amelyet hosszú évekre remélt még önmagának, mert terve, megírni-valója rengeteg volt. Életrajzi regényt akart írni, nem tudni, mennyit írt meg belőle, hol tartott vele. Nem is kimondottan önéletrajzra gondol, mesélte, hanem inkább az emberi öntudat fejlődésének elemző megírására vállalkozna. A szülőház Orosházán 293