Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sass Ervin: Darvas József emlékére

TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLEKEK Bejárni nagy utakat, Vízkereszttől Szilveszterig Darvas József emlékére sass ervin Amikor ezeket a sorokat írom, még karácsony előtti aranyvasárnap van, az emberek az üzleteket járják, a szeretet, az öröm ünnepére gondolnak, az viszi tovább a lépteiket; titkok születnek és őrződnek boldog-terhesen a gyertyagyújtogató percekig. Idilli kép, gondolom magamban közben, a karácsony ünnepe nem olyan megejtő, álmokat őrző, álmokat keltő, ahogy valahonnan, a csillagokat őrző idő mélyéről viszszasugárzik a gyermekkorból, onnan, ahol a kócbaba is csoda volt, vagy egy tál meleg húsleves a királyok eledele. A szeretet ünnepe temérdek szeretetlenséget takart, és takar bizony most is kilencszázhetvenháromban, a szocializmus teljes felépítésének kellős közepén. Mert emberek vagyunk. Egyszerűen azok és nagyszerűen azok. Élünk és tesszük a dolgunkat, ahogy tudjuk, és ahogy sorsunk alakult; ott, ahová eljutottunk és azért, hogy eljussunk még máshová is, magasabbra, bővülő horizontok fölé. Karácsony lesz egy hét múlva: ez számomra most a jelen, a körülhatárolható pillanat, amely mire megértem-megérzem, máris elmúlt; milyen különös-egyszerűen jeleníti meg nekem a másíthatatlan törvényt, a körforgást: a születéstől az elmúlásig. Nem rémít, dehogy. Csak addig, csak akkor, ha nem értem titkosnak látszó üzenetét. Hogy a törvény világos: azért létezem, gondolkodom, mert létrejöttem, folytatva apám-anyám életét, amiként ők is folytatták a nagyapáimét, nagyanyáimét, amiképpen ők is folytatták dédapáimét és dédanyáimét, amiképpen ők is folytatták ... és amiképpen az enyém is folytatják azok, akik általam léteznek és általuk léteznek. Olyan ez, mint az ősfolyam, amint egyik hullám erőt ad a másiknak, a következőnek, és olyan ez, úgy tűnik-ömlik át egymásba, úgy veszítjük szem elől melyik a másik és a másik-e az egyik; olyan ez mint az életünk. Nem tudom, volt-e célom azzal, hogy mindezt kilencszázhetvenhárom aranyvasárnapján leírjam, mert ugye, most olvasva (ez a most nekem e pillanatban még csak a távoli lesz) milyen messzi már ez a múlt évi karácsonyelőtti vasárnap, és milyen roppant messzi már az a decemberi hajnal, amikor egy ember, szülötájunk valamikori fia elindult egészen más horizontok felé, az időfolyam ráeső részének ismeretlen állapotaiba. Aranyvasárnapon ösztönzöm éledni az emlékeimet róla. Nincs bennem hosszú, órákig pergethető dokumentumfilm, ami van, apró híradó, pár másodperces snitt, esetleg hosszasabban végiggondolható részlet; ezekből mégis összeáll valami egészre emlékeztető. A fiatalkorból. Űjságíró-gyakornok koromból, kilencszáznegyvennyolcból. Darvas Orosháza-Szentetornyán, harminchat évesen. Derűsen, életerősen. Valami társadalmi megmozdulás hozta le. Szavaira nem emlékszem. Csak a tekintetére. Az egész világot 19* 291