Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Haiman György: 500 éves a magyar könyvnyomtatás

iudni vágyja, hogy övéi, honfitársai miként éltek: hogyha jeles és emlékezetes dolgot lát, azt kövesse, ha pedig valami balul történtet lát, attól bölcsen óvakodjék. .." E megnyilatkozásának ismeretében nyugodtan elmondhatjuk: nem véletlen, hogy az első magyar nyomdász világi s nem egyházi művet választott sajtója elsőszülöttjének, s azt is - a nemzeti állam kialakulásának felfelé ívelő korszakában - a nemzeti múlt dicsőségének szentelte. A humanizmust szolgáló eszmevilágáról tanúskodik másik reánk maradt művének témaválasztása: a Basilius nevét őrző könyvecske is. Sajnos, a budai nyomda más termékét nem ismerjük és valószínű, hogy a nyomda alapításának évtizedében meg is szűnt. A következő évszázadban Buda a török kezére került, az ország három részre szakadt. Buda helyébe más politikai és művelődési központok léptek és a könyvnyomtatás további sorsa is e központokhoz kapcsolódott. A 16. században, a reformáció századában olyan hagyományos nyomdaközpontjaink létesültek, mint Kolozsvár, ahol 15 50 óta nyomtatnak, vagy Debrecen, amelynek 1561-ben megindított nyomdája nemrégen ünnepelte 400 éves évfordulóját. Nyomdászaink között sok kiváló személyiséget tartunk számon, akik haladó, népművelő tevékenységükkel beírták nevüket a magyar kultúra történetébe. Tisztelettel emlékezünk Heltai Gáspár, kolozsvári nyomdaalapítóra, a magyar helyesírás és a magyar széppróza úttörőjére, akinek a magyar irodalmi nyelv megalkotásában elévülhetetlen érdemei vannak, vagy Huszár Gálra, az első debreceni nyomdászra, akit a császári üldöztetés és börtön sem tudott eltéríteni protestáns igehirdető mesterségének gyakorlásától. Ez alkalommal különös melegséggel gondolunk a kolozsvári Tótfalusi Kis Miklósra, a magyar nyomdászat történetének kimagasló alakjára. Kis Miklós Kolozsvárról indult el Amszterdamba, hogy az ott készülő magyar nyelvű Biblia nyomtatását ellenőrizze. A jó sors azonban úgy hozta, hogy megtanulja a betűmetszést, a betűöntést és a könyvnyomtatást, s maga nyomtassa ki a 17. század legszebb magyar könyvét, az amszterdami Bibliát. Mint a század legjelesebb betűalkotója tért vissza Kolozsvárra, azzal a céllal, hogy nyomdászmesterségét a nép művelésének szolgálatába állítsa. Tankönyveket és olcsó könyveket akart készíteni, hogy mindenki megtanuljon olvasni. Korszerű népművelési, nyelvet és helyesírást formáló törekvései azonban Erdély kicsinyes és maradi vezetőinek ellenállásába ütköztek: s mivel váltig ragaszkodott Németalföldön, „a polgárság mintaországában" megszerzett haladó nézeteihez, a halálba üldözték. Az ország középső részében a török megszállás százötven évét a kulturális elmaradottság további száz-százötven éve követte. Itt Békés megyében is csak a múlt század közepén létesült nyomda. Nem véletlenül Szarvason, amelyet többek között a szótáríró Ballagi Mór, az író Greguss Ágost működése avatott művelődési központtá, építve az alapokra, melyeket évtizedekkel előbb Tessedik Sámuel lerakott. A békéscsabai nyomdai és kiadói vállalkozás már nem helyi, hanem országos kulturális mozgalom: a Nyugat körének eszmevilágát tükrözte. A Tevan könyvtár köteteiben Ady, Karinthy és a polgári haladás más úttörőinek nevével és kitűnő műveivel találkozunk. Gyomán 1882-ben létesült nyomda, amelyet ismét más szükségletek hívtak létre. Itt és ez alkalommal erről bővebben kell szólnunk. Kner Izidor személyében a magyar nyomdászat és kiadás nagyipari korszakának egyik úttörője jelent meg a színen, hogy viszonylag szerény keretek között, kicsinyben teremtse meg a modelljét egy korszerű kiadói vállalkozásnak. 1898-ban már 1500-féle közigazgatási nyomtatványt tartott raktárán a községek részére, a század elején pedig az ország legjobb művészeivel rajzoltatott báli meghívó űrlapokat, hogy azokat a kívánt szöveggel az ország 261