Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása
teles halat szállítani a várba: Vesze, Vári, Alsó- és Felsődoboz, valamint Békés. Békésen két halászóhely volt („Byngel - Fabian foka vocata"), ahonnan egy esztendőben 50-100 hordó halat szállítottak a várba. A doboziaknak szintén nagy mennyiségű halat kellett a várba szállítani, Vári lakosainak pedig nagyböjtkor kellett minden nap ellátniuk a vár személyzetét hallal. 4 5 Jelentős jövedelmet jelentettek a fentieken kívül a várbirtok területén levő malmok. Gyulán a Körösön egy négykövű és egy kétkövű malom működött, ezen kívül számos malom volt még az uradalom területén, így Békésen, Váriban, Alabianban, Vészén. Az 1524-1527. évi számadások szerint a gyulai, békési, vári és alabiáni malmok összesen 1832 forintot jövedelmeztek készpénzben. 4 0 Ez az öszszeg igen jelentős jövedelemnek számít, s a malmok gazdasági jelentősége később is változatlanul nagy maradt, sőt a század első negyedétől kezdve a molnárokat a nekik maradó nagy mennyiségű korpafölösleg miatt disznóhizlalásra kötelezték, s így a természetben fizetett malomvámon kívül bizonyos számú hízott sertést is szállítottak a várba. 4 7 Kisebb jelentőségük miatt éppen csak megemlítjük azokat a jövedelemféleségeket, amelyek legfeljebb csak együttesen hoztak számottevő összegeket. Vám- és révhelyek a várbirtok területén Gyulán, Békésen és Somoskeszin voltak és egyenként mintegy 20-30 forintot jövedelmeztek. A sójövedelem portánként 2 (Zaránd megye), illetve 3 (Békés megye) dénárral számolva az 1524-1527. évi számadáskönyv szerint egy-egy megyéből 8-10 forintot hozott. 4 8 A bírságpénz 1 forinton alul a kapitányé lett, azon felül a vár szükségleteire fordították. A török közeledésével a pillanatnyi katonai helyzet, valamint az egyes várkapitányok szigora is befolyásolta a bírságpénzek nagyságát. 4 9 Ezeken túl néhány forintos jövedelem jött még be a báránybőrök után és az erdőkből (proventus silvanorum). 3 0 Röviden meg kell emlékeznünk még a pénziáradékról. Ez a jövedelemforma a földesúri termelés tőkés tendenciáinak teljesen ellentmondott, hiszen sem az árutermelés, sem a kereskedelem fejlődését nem segítette elő. A jobbágytelek használata fejében szedett cenzus összegét a gyulai várbirtokon egységesen az 1514. évi törvényben előírt 1 aranyforintban állapították meg, amelyet két részletben, Szent György és Szent Mihály napkor (április 24. és szeptember 29.) kellett fizetni. Egyébként a XVI. századi földesurak általában a törvényszabta cenzust megkerülve különféle váltságösszegek, rendkívüli szolgáltatások fejében egyre nagyobb pénzösszeget hajtottak be parasztjaiktól. Míg nem egy helyen ezek a cenzusnak 3-4-szeresére rúgtak, a gyulai várbirtokon ez a folyamat csak szerény formában figyelhető meg. Ennek az lehetett az oka, hogy a kereskedelemmel foglalkozó várurak a parasztoktól elszedték termékfeleslegük nagy részét, így azok a piacon kevés pénzre tudtak szert tenni. Ebben a helyzetben természetesen a földesúr sem követelhetett sokféle és nagyösszegű pénzjáradékot a parasztjaitól. Az uradalom területén csak néhány faluban követeltek a cenzus mellett a karácsonyi ajándékszolgáltatások között 1-2 dénár megfizetését. Egyetlen falu, Vadászi fizetett karácsonykor is 50 dénárt, de ennek a kis erdei falunak a lakosai bognárok voltak, akik ipari tevékenységük révén nyilvánvalóan könnyebben tudtak pénzhez jutni. 5 1 A vár jövedelmét az 1550-es évek elejétől idecsatolt állami adók is szaporították, de ez nem volt különösebb kihatással a várbirtok gazdálkodásának jellegére. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a XVI. század első felében a gyulai váruradalom gazdasági életében is megfigyelhetők azok a - máshol a tőkés ter236
