Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása

igyekezett bérbeadni. A tizedjövedelem Gyulán is jelentős volt, a várkapitányok a váradi, csanádi, egri és váci püspökségek és az aradi prépostság egyes területein bérelték a tizedet. Ezt ugyanazokból a terményféleségekből szedték, amelyekből kilenced is volt, ezen felül borból, bárányokból és a méhcsaládok után.

41 Az állatokból történő beadások mértéke falvanként is igen eltérő volt. Csak példaként említjük, hogy Fövenyes lakosai kötelesek voltak húsvétkor bárányból tizedet adni, s mindenki, aki disznót tartott, számuktól függetlenül adott egy malacot. Lőkösháza lakosai bárányból is és disznóból is tizedet adtak. Bánhegyesen csak azok voltak kötelesek egy disznót adni, akik négynél többet tartottak. Aki ennél kevesebbet nevelt, az megváltásképpen darabonként 4 dénárt fizetett, bárányt nem kellett beadniuk. Eperjes lakosai 4 után adtak egy disznót, de itt a báránytized is megvolt.

4

2 Elsősorban a vár szükségleteinek kielégítésére szolgáltak az urbáriumokban egyébként pontosan meghatározott ajándékok. Igen sokféle szolgáltatás tartozott ide, különösen az 1550-es évek végére szaporodott meg az ajándékok száma. A gyulai várbirtokon a leggyakoribb ajándékformák az alábbiak voltak: karácsony idején telkenként 1-2 kenyér, tyúk, 1-2 dénár, községenként egy hordó bor, húsvétkor: tojás, sonka, bárány, esetleg egy borjú. Volt egy-két olyan falu is, ahonnan semmiféle ajándékot nem adtak.

4

3 A nagyszámú böjti napok miatt aránylag nagymértékű volt a halfogyasztás, ennélfogva nagy jelentőséggel bírt a halászat. A várbirtok területén számos halászóhelyet bérbeadtak, úgyhogy a Tisza, Maros, Körösök és Szamos mentén sok halász adózott a gyulai vár részére.

4

4 Az 1550-es évek végén 5 település volt köA gyulai várbirtok falvai 1560-ban Homokszállás (5) = mezőváros Hercegmóric O 0 10 15 Meszt O 235