Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása
mennyiséget. Mégis az alföldi göbölyösgazdák és a Habsburg-országrész nyugati vidékeinek gazdagparaszti-polgári tőzsérei mellett egyre-másra tűnnek fel a marhakereskedelemmel foglalkozó főurak. A szarvasmarha mindenekelőtt külkereskedelmi cikk volt, s a főurak megbízottaik útján nagyban űzték az adásvevést. 32 A gyulai uradalom tulajdonosai közül többről tudjuk, hogy szintén nagyban foglalkozott marhakereskedelemmel. Brandenburgi György az 1520-as években Gyula mezőváros állattartó gazdáitól több ízben is vásárolt szarvasmarhát sziléziai export céljára. Kerecsényi László főkapitány, aki pedig nem is volt a váruradalom tulajdonosa, szintén gyakran vásároltatott szarvasmarhát, amit megbízottai osztrák piacokon adtak el. 3 3 Nagyon jelentős kereskedelmi cikk volt a fentieken kívül még a bor is. A történelmi borvidékeink már abban az időben is kiváló minőségű borai külföldön igen kelendőek voltak. A minőségileg gyengébb borok a határokon belül kerültek forgalomba. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek a borok tulajdonképpen az uradalmakon belül találtak gazdára, méghozzá feudális jellegű kötelezettség keretében. Az uradalmak központjába befolyt bormennyiség értékesítése akként történt, hogy a földesúr kötelezte falvait a neki már egyszer beadott bor kimérésére. 3 4 Ez kétféle módon történt. Voltak olyan uradalmak, ahol meghatározott ideig csak a földesúr borát mérhették a falvak kocsmáiban (például Szt. Mihály és Szt. György nap között), másutt - Gyulán is - megszabott mennyiségű bort kellett kimérni. Ez a módszer biztosabbnak mutatkozott, legalábbis ott, ahol a borok gyenge minőségűek voltak. A gyulai várbirtok egyes falvaiban az 1550-es években átlagosan 1-2 hordó bort kellett kimérni, az 1560 körüli urbáriumban azonban már nagyobb tételeket is találunk, így pl. Bánhegyes és Eperjes falvakban már 3-4 hordó bor korcsmáitatását írta elő. Ekkor már jól kitapintható az a törekvés, hogy a kimérendő uradalmi bormennyiséget minél jobban kiterjesszék. Az urbárium Kondoros falu kötelezettségei között előírja, hogy bár azelőtt jog szerint 3 0 2-3 hordó bort tartoztak kimérni, most kötelesek állandóan a földesúr borát mérni, amire nagy erőszakkal és elnyomással lesznek kényszerítve. Ugyanerre kötelezték Bánkút lakóit is, akiknek ezzel nagy és szokatlan teher szakadt a nyakukba, mivel azelőtt egyáltalán nem tartoztak bort kimérni. 3 6 A korcsmáitatás jelentőségét néhány számadat segítségével érzékelhetjük legjobban. 1553-ban a korcsmáltatásból származó jövedelem a várbirtok 5 falujában meghaladta a 100 forintot: 3 7 Összehasonlításul idézzük a valamivel későbbi urbárium egyik adatát, amely szerint Kondoros egy évre fizetendő cenzusa összesen 5 5 forint, tehát még a felét sem éri el a borkimérésből származó összegnek. 3 8 A váruradalom teljes pénzjövedelme 1557-ben 9311 forint volt, ebből a legtöbb pénz, csaknem 4800 forint, a korcsmáitatásból folyt be. 3 9 Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az uradalom jövedelmének egyik legjelentősebb részét a borjövedelem képezte. Kondoros Vadász Decse Békés Szénás 288 forint 70 dénár 245 forint 8 dénár 179 forint 58 dénár 113 forint 72 dénár 106 forint 49 dénár 233
