Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruchió Gábor: A tanulók túlterhelésének csökkentése a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban és Szakközépiskolában

A megkérdezettek 68%-a annak idején békéscsabai, 4%-a egyéb városi, 27%-a községi és i%-a külterületi általános iskolát végzett. A szülők lakóhelye szerint 71% békéscsabai, 1% egyéb városi, 27% községi és 1% külterületi gyermek. A szülők foglalkozása alapján: Mindkét szülő fizikai dolgozó a tanulók 25%-ánál, csak az apa fizikai dolgozó a tanulók 20%-ánál, csak az anya fizikai dolgozó a tanulók 1 i%-ánál, egyik sem az a tanulók 44%-ánál. Ha elfogadjuk azt, hogy a gyermeknevelés elsősorban az anyára rója a nagyobb terhet, akkor fizikai dolgozó származásúnak kell minősítenünk a „csak az anya . . ." esetet is, így a megkérdezettek 56%-a fizikai dolgozó szülők gyermeke, holott össz tanulólétszámunknak csak 44%-a ez az arány. A tanulási folyamat, az egyenletes tanulói munkavégzés, de a túlterhelés szempontjából sem közömbös a szülő-gyermek-tanulás kapcsolatának az ismerete. Arra a kérdésre, hogy szüleid figyelemmel kísérik-e tanulmányi munkádat, a következő válaszok érkeztek: igen rendszeresen 45% csak alkalomszerűen 3 5% ritkán 14% soha 6% Valamivel jobb a helyzet a segítségnyújtás terén, mert határozott igennel válaszolt 5 5 % ritkán 25% soha 20% Évfolyamonként elemezve a válaszokat, feltűnő, hogy azonos mértékben nem kap segítséget az I. és IV. éves tanuló, holott azt várnánk, hogy a felsőbb osztályokban természetszerűen kevesebb szülő adhat magyarázatot az esetleges problémákra, mint az alsóbbakban. Ezzel szemben az már nem meglepő, hogy az igennel válaszolók között a döntő többség a nem fizikai dolgozók gyermekei közül került ki. Kivételt szinte teljes egészében csupán a kollégista gyermekek képeznek, akik a vizsgált létszám 16%-át alkotják. (Egy kivételével valamennyien fizikai dolgozók gyermekei.) E néhány gondolat is alátámasztja a fokozott iskolai segítés szükségességét. Ténylegesen hátrányban vannak társaikhoz képest elsősorban otthoni munkájuk során, segíteni kell őket e hátrányok felszámolásában. Kérik is ezt a segítséget, az erre utaló kérdésre 62% válaszolt igennel és 38% nemmel. A nemmel válaszolók között bizonyára van jó tanuló, akinek nincs is rá szüksége, de ha ezeket nem is vesszük figyelembe, akkor is - összevetve a két adatsort - nagy eltérést tapasztalunk: nem igényli a segítséget 38% nem kapja, esetleg részben kapja 5 5% Sokan szívesen vennék a segítséget, de nem kapnak. Későbbi munkánk szervezésénél erre is gondolnunk kell. 207