Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sonkoly Kálmán: Az ispotálytól az intenzív-therápiás osztályig... A békéscsabai kórház története

sért. A pénzügyeket Csendes József városi pénztárnok irányította egy ellenőr részvételével. Az élelmezést mindkét intézet számára egy szakácsnő eszközölte, akit adagonként fizettek. A gyógyszereket a helybeli gyógyszertárból hozatták, ahol a kórház 20%-0s árkedvezményt élvezett. A kórházi alapszabály értelmében a kórházban a helybeli és idegen szegény, vagyontalan betegeket ingyen ápolták, míg a vagyonnal bírók a hatóság által meghatározott mérsékelt díjat tartoztak fizetni. Ez a napi ápolási díj abban az időben 60 krajcár volt. Az elmebetegeket csak addig ápolták, amíg valamelyik országos „tébolydában" elhelyezést nem nyertek. A szegényházban megbetegedettek ugyancsak a kórházban nyertek gyógykezelést. Igen érdekes a kórház korabeli betegforgalmi és betegség-megoszlási adatai. 1864-1885-ig összesen 2980 beteget vettek fel. Ezek közül gyógyult 2680, meghalt 300, de ebből 88-at részben haldokolva, részben holtan hoztak be. A férfi betegek száma 872-vel volt több, mint a nőbetegeké. Az életkori megoszlást tekintve a legtöbb beteg a 20-30 éves korcsoportból került ki. 80-100 évig 15 beteg volt összesen. Születési hely szerint békéscsabai 1374, Békés megyei 569, Magyarország 38 megyéjéből 880, külföldiek 18 országból 157 beteg fordult meg. Foglalkozás szerint cseléd volt a legtöbb: 898, napszámos 678, kislány 279, cipész 216, földműves 56. A betegségek szerinti megoszlásról dr. Bende Albert a következő feljegyzést készíti: „A kórnemeket tekintve: a bujakórban szenvedők 533 számot tesznek ki, ezután a váltóláz 507, rüh 182, gümőkór 133 beteggel, és így lejjebb. Nevezetesebb sebészi műtétet számos egyénen vitetett véghez és pedig 7 esetben alszárcsonkítás, 20 czombcsonkítás, 7 karcsonkítás, 6 esetben kéz- és lábujjak csonkígjíM?»*' Az 1869-ben épült „Szegények gyámoldája" az udvar felől (1929.) 191