Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Endrődi földmunkások beszélgetései ötven évvel ezelőtt a családalapítás felelősségéről és a vallás keletkezéséről

Endrődi földmunkások beszélgetései 50 évvel ezelőtt a családalapítás felelősségéről és a vallás keletkezéséről* HUNYA ISTVÁN A természet törvénye Munka nélkül tengődő helyzetünket valamennyire enyhítette, hogy az ipari munkásság nem tűrte nyugodtan a rá is nehezedő bizonytalanságot. A bányászok, vasasok és a bőrgyári munkások erős sztrájkokkal próbáltak emberségesebb megélhetést kiharcolni maguknak. Még az üzemekből való kizárás se riasztja el őket. Mi azonban csak munkáért harcoltunk, illetve követtünk el mindent, hogy bármilyen csekély bérezésért is, de megszerezzük. A gazdák nemigen tudtak olyan alacsony részt ajánlani a kukoricatörésért, hogy a szegény emberek el ne vállalták volna, olyan számítással, hogy minden cső kukorica életfenntartási biztonság a gyerekek részére. Nagyon jó az megfőzve, megőrletve málét, görhét sütve belőle, vagy darabosra darálva kását főzni. Liszttel keverve kenyeret lehet sütni belőle. Bár a kukorica is úgy volna a legjobb, ha a disznó, tyúk enné meg, mint a gazdáknál, és ők is a disznót és a tyúkot ehetnék. De ez csak kívánság lehet, ha majd az agrárproletár a keresetéből vehet tavasszal egy-két malackát. De mikor lesz az? Most, ha nem vállalná el 10., 11., vagy 12. részért a kukoricatörést az, akinek úgyis szerencseként adódik, elvállalná olyan kisgazda, akinek családja van és a sajátja mellett még részre is vállal... Nálunk, mivel Simon öcsém és apám is aratók voltak, az aratási szerződéssel 3—3 hold harmados kukorica is biztosított volt, én pedig 4 hold negyedest kapáltam, így a családban 10 holdat törtünk. Tehát a szerencsések közé tartoztunk. Bár a család nagyapámmal tíztagú volt. Még csak egyik húgom, Mari ment férjhez... Kukoricatörés után Simon öcsém megnősült. Szarvasi tótlányt vett el, 16 hold földdel. Ritkaságnak számított az még a háború után is, hogy szép, egészséges egyes lány, volt béreslegényhez ment feleségnek. Na, nem akarom dicsérni őket, hiszen majd az élet mutatja meg, jó-e a szokatlan házasság. A lány — ahogy szokták becsülni — szép és dolgos. A két szülő is tanyán felnőtt becsületes, szorgalmas emberek, akik megbecsülték kis vagyonukat, dolgoztak és jól megéltek belőle. A lakodalmat a lány szülei rendezték. A szomszéd asszonyok és a rokonság nekem is ajánlgattak lányokat. Hivatkozva arra, hogy 28 évemmel máris öreglegény vagyok. En pedig patópálosan legyintettem: „Ej, ráérek arra még!" Nem mondhattam mindenkinek a nem nősülési szándékom miértjét. Ha valamelyik szabadszájú fiatal asszony olyan célzásokat engedett, hogy tán nem is vagyok férfi, csak az ábrázatom mutatja, csak annyit mondtam: „—Kérj engedélyt férjedtől, hogy meggyőződj róla". Kukoricatörés után pár hétig még a mezőtúri határban az Illéssy (Osmitz) birtokon, ahol arattam, volt napszámos munkám. Mint már említettem, a birtokossal, mivel demokratikus gondolkodású ember volt, megértettük egymást. Este néha behívott az irodába és elmondta, milyen tervet szeretne a vadszíkes talajon meg*Hunya István visszaemlékezéseinek itt közölt részlete irodalmi feldolgozás formájában, tartalmi hűségre törekedve nyújt képet az endrődi agrárproletárokat foglalkoztató világnézeti kérdésekről, az alapvető materialista megállapítások megismertetésének hoszszú időt és sok eszmecserét kívánó útjáról. A földmunkásmozgalom eszmei töltésének fejlődéséről, a vallásos világszemlélet elleni szívós küzdelemről vall itt a szerző. (Szerk.) 144