Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Darida Mihály: Tessedik Sámuel és az egészségügy

gyulók kötelességeit ... tartottam beszédeket ... a betegeknek a betegség okairól, s azok eltávolítási eszközeiről ... feltűnőbb haláleseteknél még halotti prédikációimba is beleszőttem a pusztító betegségek elhárításáról szóló nézeteimet. És mennyire örült a lelkem, midőn fáradozásom gyümölcsét itt-ott tapasztaltam: mennyire örültem, midőn dr. Faust egészségi katekizmust írt a köznép számára és azt magyar és tót nyelvre lefordítván, bevezethettem a mi iskolánkba." Bár fenti módszerét élete végéig megtartotta, nevelői tevékenységének legfőbb eszköze iskolája, melyben korát messze megelőzve, az egészségtan, dietetika, főtárgy volt. Népnevelői munkájában — Önéletírása szerint — arról győződött meg ugyanis hogy a nép között a korosabbak igen nehezen hajlíthatok és javíthatók, azért főtörekvésemet oda fordítottam, hogy jövendő hivatásához képest az ifjúságot neveljem." Iskolájában „... A tudományokat a körülmények szerint, különféle tanítók adták elő ... a nagyobbak... tanulták a ... természettant, az emberi test ismeretét, dietetikát." „Ezen iskola hasznai valának: I. a tanulókra nézve, amennyiben a) testi erejüket ... fejlesztette, c) az ártalmas ösztönöket csillapítá: ... önfertőzést és más bűnöket eltávoztatá." Az alábbi pár sor pedig bizonyítsa, hogy az egészségtan oktatásának milyen nagy szerepet szánt iskolájában. „ ... milyen fájdalmat kellett éreznem és tűrnöm azt, hogy az én általam felemelt iskolák felügyeletét kivették kezeimből s egy Belopotocki János nevű csizmadiára ruházták, aki aztán kiküszöbölte a dietetikát és helyébe egy osztályban mythologiát hozatta be..." Ezeket már üldöztetése idejéről írta, amikor is a megnemértett reformernek tűrnie kellett a maradiság támadásait. A méltatlan meghurcoltatások dacára is, jogos büszkeséggel írhatta élete végefele: „Talán én voltam az első, aki a paraszt nép javára ... a közönségesen előforduló betegségek okairól és gyógyeszközeiről szóló tant vittem be egyházam népiskoláiba, azáltal, hogy leírattam és megmagyaráztattam a dietetikus szabályokat." Az önéletírásban foglalkozik a falusi gyógyítás akkori helyzetével, buzdítván paptársait, hogy a kényszerű körülmények között segítsenek a betegeken. „ ... minden falusi lelkésznek arra kellene törekednie, hogy némi orvosi ismeretet is szerezzen magának, hogy nemcsak a maga és övéi egészségét fenntarthassa, hanem, hogy híveinek is — különösen sürgős esetekben — segítségére lehessen jó tanácscsal és házi orvossággal. Tudjuk, hogy oly faluban, ahol rendes orvos nincs, sok bajt lehet elhárítani, vagy legalább enyhíteni okos tanáccsal is, miáltal a lelkész nagy mértékben megnyeri híveinek szeretetét és őszinte becsülését. Mindenkinek meg kellene szerezni legalább Tissot: Über die Krankheiten des Land-Volks, Bucker: Hausartzneykunde, vagy Pauliczky: Anleitung für Landleute zu einer vernünftigen Gesundheitspflege-féle könyveket!" Gortvay már idézett művében közli, hogy a XVIII. sz.-ban igen el volt terjedve a házi orvoslás. A tehetősebb családoknál és falusi papoknál volt egy kis házi patika, valamint a szerek használatához útmutató. Tessedik második felesége, Lissovinyi Karolin segítőkészségéről írja: „Ifjúkorában a nemeslelkű és könyörületesszívű Hellenbach báróné udvarában, ki alattvalóinak valódi édesanyja volt, megtanulta a betegápolást és házi gyógyszerek készítését, ami akkoriban sok nemes családnál az emberiség dicsőségére szokásban volt. Ott ismerte meg az én feleségem némely növénynek gyógyerejét és azokat bizonyos betegségekben biztosan használni, alkalmazni ama jó barátságos szellemben, mely különösen azelőtt divatozott bizonyos protestáns papi házakban, hol a házi szereket ingyen szokták kiszolgáltatni. Az volt az ő szívének gyönyörűsége, ha a szegényeken, kik nem voltak képesek az orvosságért fizetni, az ő füveivel, borsosmentájával, bodzavirágjával, kenőcseivel, ürmösével, székfűvirágjávai, attikai balzsamjával, gyökereivel, áldott pápafüvével, pézsma csüküllőjével és oroszlánfogfüvével segíthetett." Tessedik tevékenységének jellemzője, hogy az adott helyzetben is mindig talált megoldást a felvetődött kérdésekre, de állandóan jobbra, az általa tökéletesebbnek tartott állapotok elérésére törekedett. Az előbbi idézet után már ezt olvashatjuk: „Nem volna-e tanácsos minden vármegyében egy főgyógyszertárat, s minden 1000—2000 embert számláló faluban legalább 10-, 20-, 30-féle specifikus orvosságot magában foglaló kisebb gyógytárat alapítani, hogy ezáltal a szegény földnépe orvossággal elláttassák és a betegek élete és egészsége megmentessék? Ki meri 132