Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Litauszki Tibor: Kivel s mivel csatázunk?

gyakorlatából jóformán teljesen hiányzott e két tevékenység — s még további jónéhány, mely bázismegbízatás témája is —, nyilvánvaló, hogy optimális esetben sem hozhat egy-két év látványos megoldást. Sőt, ha „látványosat" hozott volna, nagyon erős kritikával ítélnénk meg. Talán a várható eredményekre az is garancia, hogy egy helyen, koncentráltan, megközelítően a kísérletezés követelményei szerint keressük az utat, s nem mindenütt, alkalomszerű próbálgatásokkal. S ez a megoldás — amellett, hogy hatékonyabbnak tűnik — mindenesetre olcsóbb. 2. Már e rövid idő alatt is komoly eredményeket tudunk felmutatni, tekintélyes mennyiségben emelkedett a lakosság művelődési alkalmainak száma, a művelődésben résztvevő lakosok száma a bázisközpontok ténykedései következtében. E többletet — a bázisközpontok székhelyén végzett munka színvonalának emelkedésén, a szakmai eredményeken túl — jól szemléltetik az alábbi számok: — 77 hírverő, közvetlenül a lakosság részére, nem a bázisközpont székhelyén tartott bemutató következtében 77 új kiscsoport alakult meg. (A két szám egyezősége nem konkrét egybeesést jelent, véletlen müve. Pl. 12 amatőrfilmes-bemutató hatására 4 klub alakult.) — 108 kiállítást vittek ki a bázisközpontok a megye területeire, s 58 alkalommal léptek fel a bázismegbízatással megerősített művészeti csoportok. 478 meghatározott célú (köztük 260 ismeretterjesztő) előadást juttattak a bázisok a „területre", főleg erjesztő, katalizátor jellegű funkcióival. I — Részben a lakosság, részben a főhivatású és tiszteletdíjas szakemberek részére a bázisközpontok 57 bemutatót, 28 találkozót, tanácskozást, 37 tapasztalatcsere-látogatást szerveztek. — Közel 100 tiszteletdíjas és társadalmi munkás értelmiségi tevékenykedik a bázisok megbízatásának teljesítése érdekében. A bázisok segítségével kezdte meg a Megyei Művelődési Központ 2—3 éves tanfolyamát 120 leendő művészeti csoportvezető. Talán a felsorolt tények — s ezeket még lehetne sorolni — bizonyítják a bázismodell életképességét. Már említettük a szeghalmiak megbízatását. A példát nem tartjuk szerencsésnek: — mert a Szeghalmon történtek nemcsak a bázismegbízatás teljesítését, hanem az egész művelődési otthoni munkát vetették vissza, átmenetileg ugyan, de jelentős mértékben; — mert a két szeghalmi megbízatás is csak évek munkája során hozhat eredményt. Feladatunk nem az, amit Sass Ervin említ: (életmód és kultúra vonatkozásában) „vizsgálódásuknak ki kell terjednie az egész megyére... A megye lakossága négyszázötvenezer. A szeghalmi igazgató egyedül próbálkozott a befolyás módszerére rájönni". Ha valóban az lenne a feladatuk, amit Sass Ervin leír, a „népművelést egy kicsit is ismerő" valóban megdöbbenne. Ehelyett mindössze (?) ennyi: részben a Szeghalmon élő értelmiségiek tiszteletdíja vagy társadalmi megbízásával legalább egy településen a megyében ismerjék az idevonatkozó s igen tekintélyes mennyiségű irodalmat; ez és közművelődési tapasztalataik alapján programozható (1. korszerű pedagógiai szemlélet) feladatokat határozzanak meg. Ezeket próbáljuk megvalósítani — kísérletként — Szeghalmon vagy bárhol a megyében. Csupán akkor következhet a terjesztés, s az is különféle módszerrel. Hogy ennek megvannak-e feltételei Szeghalmon? Az életmód befolyásolása minden településen a közművelődés egyik legfontosabb feladatává kell válnia a 102