Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Litauszki Tibor: Kivel s mivel csatázunk?
jövőben. Ezt az eddigi kutatások egyértelműen megállapították, a közművelődés most folyó felülvizsgálata során is egyre nyilvánvalóbbá válik. Utalhatnánk itt az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának a Békés megyei Tanács megbízásából végzett vizsgálatára is, de a közvetlen tapasztalati példák sokaságát bárki tömegével felsorolhatja. A „hogyan befolyásolni" kérdés már szakmai kérdés, és a korábbi gyakorlat szerint erre nemigen tudunk válaszolni. Ebben kellene a szeghalmiaknak elöljárni, legalább egy lépéssel. Mindenesetre a szakirodalom beszerzésére, a kísérletezésre van pénzük; főiskolát, egyetemet végzett ember Szeghalmon sem egy-kettő van. Ez a feladat a Sárrét történelmi öröksége miatt (rossz minőségű földek, csak az újabb időkben megindult iparosítás stb.) elsősorban Szeghalom környékén jelent megoldandó feladatot, s ugyanakkor még sok olyan folyamat lebonyolódása nyomon követhető itt, amely a megye más vidékén már befejeződött! A már végiggondolt számtalan megoldási forma, ha úgy tetszik: ötlet; a környéken 1973 nyarán tartott bemutatók, kiállítások, a Szeghalmon élő lakosság — s köztük szempontunkból kiemelten az értelmiség és a vezető-réteg, mely már számos helyi problémát megoldott —, garancia a jövő eredményeire. S hangsúlyozzuk, az adott szeghalmi helyzetben nem a bázisfeladat megoldása volt az elmúlt néhány hónapban az elsődleges feladat. Egyébként a fentiekhez hasonlókat mondhatnánk a másik, a műszaki kultúra gyarapítására vonatkozó megbízatásukra is. A harmadik megbízatásra, a helytörténeti-honismereti bázisfeladatra mellesleg nem azért jut a legkevesebb pénz, mert az jól megy, csupán azért, mert e téren jóval kevesebbet kell kísérletezni, kevesebb a zsákutca, még az előbbiek bejáratása bizony pénzbe kerül. Itt említjük meg, hogy a bázisközpontok megyei megbízatás révén, megyei érdekből végzik munkájukat, és sem a szándék, sem a lehetőség, sem a tanácstörvény szelleme nem teszi lehetővé, hogy ezen a csatornán a helyi lakosság érdekében végzett helyi tevékenységet finanszírozza a megyei tanács. Ez még a bázismegbízatások esetében is helyi feladat. A megyei segítség a „területen" végzendő munka költségeinek biztosításán kívül a helyi tevékenység átlagosan felüli szinten tartását (szintre hozását) segítheti. Ezen túlmenően — úgy véljük —, hogy azt önmagában is érdemes megnézni, mi történik, ha valamely feladat ellátásában az anyagiak nem jelentenek korlátot; s vajon gazdaságosan és hatékonyan használjuk-e fel jelenleg a kevés pénzt, s ha kapunk, majdan a többet. S ha azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy általában igaznak tartom Sass Ervin állításait, nyugodtan zárhatom írásomat az ő zárógondolatával: „Bonyolult munka ez a közművelés, mint ahogyan minden bonyolult, ami az emberrel kapcsolatos. Egyetlen vágyunk nekünk, népművelőknek, hogy az egész társadalom hasznára jobban és egyre jobban eligazodjunk benne, hogy adhassunk hozzá, ki kevesebbet, ki többet, tudása, akaratereje, ügybuzgalma arányában." Amiben eltérő a véleményünk, az csak helyzetünk adta nézőpont-különbségből adódik, s én inkább a gyakorló népművelő szemével látom házunktáját. 103