Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Oltvai Ferenc: A battonyai községi levéltár sorsa a felszabadulás előtt

és az 1952. évben a Szegedi Közlevéltár által begyűjtött és ma már rendezett iratok mennyisége és iratféleségei között lényeges különbség van. A két időpont között az iratok egy része megsemmisült. Az 1938. évet megelőző időszakból Battonyáról ezideig nem került elő olyan feljegyzés, amelyből az irattár állaga kitűnne. 1938-ra is igen kevés iratanyag maradt meg, ezt Árva tapasztalta leginkább, hiszen a megye minden olyan községét felkereste, ahova a községeknek az alispán körlevelére adott válaszai alapján érdemes volt kiszállni. Tetemes iratanyagot talált Magyarcsanádon, Földeákon, Csanádpalotán, Mezőkovácsházán, Magyarbánhegyesen, Nagybánhegyesen, Kunágotán, Reformátuskovácsházán, Kevermesen, Végegyházán, Deszken, Kiszomboron, Pitvaroson. A felsorolt községek közül Magyarcsanádnak a XVIII. század közepétől, Földeáknak a század végétől megvoltak az iratai. Ez utóbbi iratai között feltalálható a községi levéltár 1827-ből származó jegyzéke. Tanácsülési jegyzőkönyvek és adózási iratok teszik ki az iratok túlnyomó részét. Bizonyos, hogy a községekben is tetemes iratanyagnak kellett már lennie 1848-at közvetlenül megelőző időszakban. A Csanád megyei nemesi közgyűlésben 1848 előtt községi iratkezeléssel és az irattárak állapotával többször is foglalkoztak és megkívánták a rendezést és a lajstromozást. Akkorra Battonyán is tetemes iratanyagnak kellett lennie és előtérbe kerülhetett az irattárban felgyülemlett iratoknak a rendezése és lajstromozása. Az irattár sorsáról azonban nem tudunk. Legvalószínűbb, hogy a „régi iratokat" akkor érte az első nagyobb pusztulás, amikor az új városháza, a mai elkészült, illetve amikor a régit átalakították. A XIX. század közepi állapotokról szemléletes képet festett az elöljáróság 1855-ben, amikor azt kérte a megyefőnöktől, járjon közbe, engedélyezze a kormány, hogy az államkölcsönképp felajánlott 50 000 pengő forintot községháza és iskolaépítésre használják fel: Idézzük az előterjesztést: „A városháza . . . közönségesen tudva vagyon, hogy oly szigorú szűk alkalmatlan, egészségtelen, düledező helyzetben vagyon, miként bármilyen igyekezet mellett is a felsőbb kegyes rendeleteket abban, amint kívántatik teljesíteni, az iratokat rendben tartani, s minden egyéb, a lakosokra vonatkozó kiszolgáltatásokat megtenni, adó beszedéseket tisztán és híven kezelni, a szó teljes értelmében a hivatloskodást rendesen vinni lehetetlen." (Ld.: Takács László: Battonya község helytörténeti dokumentációs anyagának felhasználása az oktató-nevelő munkában. (Szöveggyűjtemény.) Battonya, 1963. Battonyai füzetek, 1. 34. 1.) Bizonyos, hogy az első világháború előtt nem ezt a városházát építették újjá. Közben, legvalószínűbb, hogy a hetvenes években „a régit", azt, amiről 1855ben tesznek említést, legalábbis nagyobbították. Az új, illetve az átalakított épületben (1910) új irattári helyiséget létesítettek, ahová azonban már csak a mindennapi használatra feltétlenül szükséges régi iratokat helyezték el, a korábbiakat megsemmisítették. A megye többi községében nem így történt: a régibb évfolyamok iratait az irattárból felvitték a padlásokra és így teremtettek helyet a frissebb irattermésnek, amelyeket kihoztak az iktató helyiségből és az irattárban helyeztek el. Ezt a jelenséget Árva 1938-ban, mint általánosat írja le. Nincs nyoma annak, hogy akár az 1918 őszi, akár az 1919 tavaszi események 62