Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - SZEMLE

JÁROLI JÓZSEF: CSOMOR TIBOR: MAGYARORSZÁG HONISMERETI BIBLIOGRÁFIÁJA I. kötet. Bp. 1972. 955 p. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár A szülőföld, a szűkebb pátria megismerését eredményesen szolgáló honismereti mozgalon eddigi eredményeiről nyújt inpozáns tájékoztatást a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjelent Honismereti bibliográfia, összeállítója, Csomor Tibor a felszabadulás után megjelent honismereti könyvekről, gyűjteményes munkákról, önálló tanulmányokról, tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok honismereti tárgyú cikkeiről ad tájékoztatást. A honismereti munka nem szorítkozik csupán a helyi történeti események feldolgozására, hanem komplex módon magába foglal még számos más tudomány területére tartozó témákat is. (Irodalomtörténet, művészettörténet, földrajz, néprajz stb.) Csomor bibliográfiája is a honismeretnek ezt a tágabb értelmezését tekinti alapvető szempontnak a címek közreadásában, annak ellenére, hogy a honismeret ilyen értelmezése nem egy esetben vita tárgyát képezte a szakemberek körében is. Mivel számos tudományág területére tartozó anyagot kellett áttekinhető, egységes bibliográfia rendszerbe foglalnia, a fentebb említett okok miatt, legelőször is az a kérdés merül fel, hogy milyen legyen ez a rendszer. A honismereti mozgalom a társadalom legkülönbözőbb rétegeit vonja be a munkába, a legkülönbözőbb témák sokféle szintű feldolgozására vállalkozik. Ezért a bibliográfia használói nyilvánvalóan nem elsősorban a hivatásos kutatók köréből kerülnek ki. A kutató mellett segítséget nyújt az ilyen feldolgozás a pedagógusnak, népművelőnek, a szűkebb hazája iránt érdeklődőnek is. Csomor Tibor elsősorban a honismereti mozgalom gyakorlati szempontjait kívánta figyelembe venni a címanyag elrendezésében. Mint a bevezetőben írja: „A témák válogatása tükrözi a tájékoztató munka tapasztalatait, a szakirodalmi információt kérő érdeklődési körét, kérdéstípusait." (10.) Ezért a címanyag elrendezése a honismeret témakörébe tartozó fogalmak, tárgyszavak betűrendje szerint történik. (PL: Aggtelek, aggteleki-barlang, agrártörténet stb.) Mint a címszavak kiragadott példái mutatják, a földrajzi címek, a települések, közigazgatási-, tájegységek nevei, a többi tárgyszó általános fogalom. A települések nevei mögött felsorolja az adott helységre vonatkozó tanulmányok, cikkek címeit, az egyes tudományterületek nevei viszont az országos irodalom anyagának élén állnak. A tárgyszavakon belül külön, témák szerint csoportosít. A települések irodalma (Pl. Gyula városa) a következők szerint sorakozik: Fényképgyűjtemények, földrajz, gazdaságföldrajz-történet, gyógy tényezők, ipar, mezőgazdaság, múzeumok, gyűjtemények, műemlékek, művelődéstörténet, néprajz, régészet, történelem, útikönyvek, útirajzok, városépítés, -fejlesztés. Az egyes tudományterületeken a művek felsorolásában is a betűrendet követi. A tájékozódást anotációk adásával kívánja megkönnyíteni. A helynév és tárgy szerinti csoportosítás azonban több helyen vitatható megoldásokat eredményez. Felvetve azt a problémát, hogy a gyakorlat indokolja-e a korábbi, jól használható bibliográfiák rendszerétől való eltérést. I. Tóth Zoltán által szerkesztett Magyar történeti bibliográfia (1825—1867) kötetei a történeti irodalmat, a témakörök tudományterületek szerint sorolja fel. Ezen belül tünteti fel az általános tájékoztatást adó művek után az egyes helységekre vonatkozókat. Kosáry Domokos a régebbi és az újabb, átdolgozott kiadásban megjelent bibliográfiájában a kronológia a vezérlő szempont, ezen belül következik a tematikus tagolás, amibe szervesen 607;