Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Filadelfi Mihály: A békéscsabai Auróra-kör történetének vázlatos áttekintése
Mi sem támasztja alá jobban e megállapítást, mint Korniss Gézának az Auróra-kör fennállása 15. évfordulóján elmondott beszéde, amelyek néhány részletét érdemes idézni: „Magyarországon a világháborút megelőző félévszázad alatt olyan nagy műveltség fejlődött ki, amelyet azok az országok, amelyeket a békeszerződések körülöttünk naggyá tettek, nem mutathatnak föl. . . Magyarország őrzi Európa legrégibb kultúráját. Ennek a mi szerencsétlen nemzedékünknek szent és súlyos kötelessége tehát, hogy ezt a kulturális felsőbbséget minden áldozatok árán is fenntartsa. Aki ezt nem látja be, annak számolnia kell azzal, hogy ellenséges szomszédaink kulturális téren fölénk kerekednek." 1 6 Korniss szerint tehát az Auróra kiemelt szerepe a „magyar kultúrfölény" biztosítása lenne; az „ellenséges" szomszédokkal folytatott harc ideológiájának melegágyává züllesztené a Kört. Egészen konkrétan is megfogalmazza, hogy a Körrel kapcsolatban politikai elvárásai vannak a rendszernek, hiába szeretne az valamiféle elefántcsonttoronyba zárkózni. „Ha tehát alapszabályaink nem is említik, az Auróra-kör hivatása változott viszonyaink között a magas kultúra ápolása és terjesztése révén nemzeti misszióvá is fokozódott, mit támogatni minden jóérzésű embernek hazafias kötelessége." 1 7 Korniss pedig bizonyára „jóérzésű" ember volt és „jó hazafi", ezért támogatta tehát az Aurórát, és mert ő is „támogatta", csak így őrizhette meg „szalonképességét" végig a Horthy-rezsim alatt. Korniss a nacionalista érzelmek szításával gyakorlatilag ködösíteni akart: „Az Auróra-kör programja tehát a múlthoz képest annyiban módosult, hogy alakulásakor csupán az irodalom és művészet pártolása és terjesztése volt a célja, ma ezt a célt csak eszköznek tartjuk." S hogy minek az eszközéül tekinti, íme az egyértelmű válasz: „Mi azt akarjuk, hogy ez a határváros ne csak a közgazdasági életnek, mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek legyen a lüktető empóriuma, hanem legyen a nemzeti kultúrának is az a fókusza, mely hivatva van sugaraival a határokon innen melegíteni, a határokon túl pedig világítani." 1 8 Az irredentizmus, a sovinizmus veszélye ott kísértett tehát a Kör keretein belül, hiszen Korniss érvényt kívánt szerezni annak, amit programként meghirdetett. Innen van, hogy a Kör munkássága a Horthy-korszak egész ideje alatt ellentmondásos, ami leginkább akkor válik plasztikusan érzékelhetővé, ha végigtekintünk — vázlatosan legalább — tartalmi tevékenységén. A részletesebb elemzést érdemlő, itt csak röviden érintett ismeretterjesztő tevékenység jelentős szerepet kapott, a Kör fennállásának egész időszaka alatt. Előadások, felolvasások, előadói estek szerepelnek a műsorlapokon; ezek sokszor kiegészítői csupán a zenei programnak, de az irodalmi szakosztály önálló esteket is rendez, kerüli azonban a „rázósabb", politikai vonatkozású témák tárgyalását. Nincs módunk sorravenni az összes elhangzott előadást, csak a legjelentősebbnek ítélteket ragadtuk ki annak illusztrálására, hogy a hivatalos politikai nyomás ellenére is kimutatható legalább a törekvés a progresszív magyar irodalom népszerűsítésére, ám nem hallgatható el az sem, hogy nem egy esetben érvényre tudott jutni a nacionalista-soviniszta, reakciós szemlélet is a Kör ismeretterjesztő-tevékenységében. Eklatáns példa erre mindjárt az 1920. április 11-én megtartott műsoros előadás, amelyben több zenekari szám mellett elhangzott Sajó Sándor: Magyarnak lenni c. soviniszta szellemű verse; ugyanekkor tartotta dr. Reil Lajos: Művészetek a nemzeti eszme szolgálatában c. értekezését. Tibori János szerint 8* 515
