Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Filadelfi Mihály: A békéscsabai Auróra-kör történetének vázlatos áttekintése

érzem, hogy az Aurórával kapcsolatban eddig kevés kritikai megjegyzés hang­zott el, s úgy gondolom, e Kör munkássága megérdemli, ne dicsérjük, hanem értékeljük tevékenységét. *** A Kör megalapításának előzménye kétségtelenül egyéni kezdeményezésű, dr. Südy Ernő nevéhez fűződik, aki egy zenei egyesület létrehozásán munkál­kodott. Hozzá csatlakoztak az irodalombarátok, és azok, akik maguk is művel­ték valamilyen szinten az irodalmat. (Dr. Reil Lajos, dr. Lautner János, Vi­dovszky Kálmán, Horváth Jenő, Péterfy Lajos, Illés Dávid). A képzőművészet helyi képviselői a Tevan-család ösztönzésére kerestek kapcsolatot az előzőekkel, így született meg a haladó gondolatokkal rokonszenvező városi értelmiség kezdeményezésére 1913. február 20-án a Békéscsabai Auróra-kör, amely közel négy évtizeden keresztül jelentős kulturális tényező volt a városban, s ame­lyet haladó hagyományaink között tartunk számon. 1 A körnek három szakosztálya volt: irodalmi, zenei és képzőművészeti. Célja a jóváhagyott alapszabályok szerint: Mindazoknak egybegyűjtése, akik az iro­dalmat, a zenét, a tudományt vagy a művészetek bármely ágát művelik, vagy aziránt érdeklődnek, a művészet és a tudomány terjesztése és a nagyközönség­gel való megkedveltetése. A cél elérése érdekében a Kör nyilvános és házi hangversenyeket, előadásokat, képkiállításokat rendez, folyóiratokat, könyve­ket hozat tagjai számára, más hasonló intézményekkel érintkezésbe lép, köz­vetíti művészek föllépését, haladó irányú szellemi mozgalmakat pártol és elő­mozdít; irodalmi pályázatokat hirdet, évkönyveket ad ki. 2 „Az 1910-es évek a szellemi erjedés évei voltak. A zenében már jelentke­zett Bartók és Kodály, népdalkutatásuk is erős visszhangot keltett bennünk. Az irodalomban Ady, Kosztolányi, Babits, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond volt a követendő példa; a képzőművészetben Szinyei-Merse, Rippl­Rónai, Kernstock; később Rudnayért lelkesedtünk. Mindez persze csak keve­sekben érett tiszta meggyőződéssé, de ezek a kevesek érvényt tudtak szerezni akaratuknak"—, írja az Auróra végig legtevékenyebb vezetője, dr. Südy Ernő. 3 Nem akartak alkalmazkodni az alacsonyrendű ,,közízlés"-hez, „magyar és európai kultúrát" akartak terjeszteni, ezzel a törekvésükkel beilleszkedtek a haladásnak abba a vonalába, amelyet a kor magyar irodalmában Ady költé­szete fejezett ki a legplasztikusabban. E törekvésük, bár elszigetelt maradt, s nem érintette csak a város egy szűk rétegét, az 1914. évi február hó 22-i köz­gyűlésen dr. Reisz Miksa elnök mégis büszkén ismerteti a Kör egyéves tevé­kenységének mérlegét, hiszen több sikeres hangversenyükkel, kilenc irodalmi témájú előadásukkal jó visszhangot keltettek a városban, s úgy látszott, hogy egy „levegőben lógó szükségletet" elégítenek ki tevékenységükkel. 4 Hogy kinek a szükségletét, arra rávilágít, ha megvizsgáljuk a tagság összetételét, amely­nek zömét orvosok, jogászok, gyógyszerészek, hivatalnokok, pedagógusok és kereskedők alkották 5, „Európa legnagyobb falujának" azon rétege, amely vagy valóban igényelt egy veretesebb kultúrát, vagy nem akart lemaradni az elő­zőek mögött úrhatnámság vagy a látszat miatt. Az Auróra műsorpolitikája mindenképpen jó lehetőséget nyújtott az utóbbiak számára is ahhoz, hogy fel­támadjon bennük a vágy az igazi műveltségre. „Irányelvünk az volt, hogy ne alkalmazkodjunk az átlagízléshez, hanem mindig felette maradjunk, élményt nyújtó, magasrendű művészetet adjunk — szórakoztatás helyett" —• írja 511;

Next

/
Oldalképek
Tartalom