Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Filadelfi Mihály: A békéscsabai Auróra-kör történetének vázlatos áttekintése

másutt Südy. Ez így volt igaz, a műsort megőrző dokumentumok jól bizonyítják e törekvést

6 — a tartalom és az előadók megválasztásában egyaránt —, de az is igaz, hogy ebből a,,magasrendű" kultúrából a munkásság és parasztság semmit sem kapott, működésének e korszakában az Auróra-kör meg sem kísérelte, hogy valamit a széles népi tömegeknek nyújtson, hogy fölkeltse érdeklődésüket a tudományok és művészetek iránt. Pedig ez a feladat megfogalmazódott Békésben is már polgári újságíró és politikus tollával. Herczog Henrik, a békéscsabai és Békés megyei úri közélet egyik akkor ismert szereplője 1913ban ezt írja: „Nem elég a munkások gyűlésein csendőrrel asszisztáltatni, kiadmányaikat elkoboztatni, egyesületeiket a legapróbb részletekig ellenőriztetni. A mi társadalmi és tudományos életünk kapuit is kezdik döngetni; hozzuk hát napfényre a tudomány kincseit, tegyük népszerűkké, és emeljük fel a sötét mélységből a tömegek ezreit". Nagy szavak ezek csupán, az „egyszerű nép" felemelkedésének útjai pedig mások. Az elkövetkezendő idők jeleit Ady Endre látja meg, a „vörös jeleket a Hadak Űtján", s ő látta azt is, hogy Dózsa népe egyenesíteni készül a kaszát, hogy forradalommal megszerezze azt, ami jogosan megilleti. „Éhe Kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek" hajtja a tömegeket a forradalom felé, amíg az úri osztály háborúra készül, vagy jobbik esetben passzívan szenveleg. A készülődő háború kitör, s az Auróra-kör első rövidke szakasza ezzel véget ért

7 anélkül, hogy hallatta volna egyszer is hagját a békéért, a tömegek, a nemzet igazi érdekeiért. *** Az Auróra-kör második szakasza 1918. január 6-án kezdődik, amelyet a Békés megyei Közlönyben közzétett „Egy Auróra-tag" aláírással ellátott „nyílt levél" előzött meg Rozsnyay Kálmán kétes hírű, Szeghalmon élő író tollából, aki sürgette az Auróra-kör munkájának folytatását, s javasolta, tartson a Kör egy Gyóni-estet. Gyóni népszerűsége a világháború borzalmaitól megcsömörlött kispolgárság körében is megnőtt háborúellenes versei révén. Az Auróra nevében Illés Dávid titkár ugyancsak nyílt levélben válaszolt, amelyben magyarázatot kívánt adni arra vonatkozóan is, miért hagyta abba a Kör a háború kitörése után munkásságát,

8 s felvetette annak szükségességét, hogy a Kör tovább folytassa tevékenységét. Ez az egész hírlapi levelezgetés csak ürügy volt, hogy felkeltsék a közönség figyelmét

9. Ügyes taktikázásnak minősíthetjük, annak ellenére, hogy mögötte ott volt a tapogatózás szándéka is: hogyan fogadják a belügyi hatóságok a Kör munkájának folytatását? A Kör 1918. február 26-án a Közművelődési Házban tartotta első hangversenyét a hosszú szünet után. Az ígért Gyóni-előadás azonban ezúttal elmaradt, s helyette „Irodalmi csevegés" címen Korom György tartott felolvasást, amelynek tartalmát nem ismerjük ugyan, de nyilvánvaló már a címből is, hogy valami súlyos mondanivalója nem lehetett. Az Auróra vezetősége kényszerű megalkuvásnak engedett ezúttal, nem kockáztatva működésének lehetőségét. Tartalmi továbblépést jelent viszont, hogy műsorára tűzte első ízben Bartók és Kodály gyűjtésének néhány darabját a május 20-i hangversenyén,

1

0 amikor Südy Ernő „A magyar faji zene"

1

1 címen fölolvasást is tart, s kritikusan megállapítja, hogy Bartók és Kodály munkásságát többre értékelik külföldön, mint Magyarországon, ezért tartja jelentősnek, hogy Békéscsabán megszólalhattak népi ihletésű muzsikájukkal. Az 1918-as év a Kör újjáéledésének éve, 512;