Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - B. Jerjomenko: Előzzük meg az időt

B. JERJOMENKO: ELŰZZÜK MEG AZ IDŐT! 1961-ben Peszkov, a „Komszomolszkaja Pravda" tudósítója a Penzai Óraművekben járt. Rövid riportjában ezt írta: A gyár igazgatója Viktor Nyikolájevics Szkornjakov. Azt kértem tőle, tegye lehetővé, hogy a gyárat egy veterán munkás bemutathassa nekem, s közben meséljen a legelső ott gyártott órákról. — Hát jó, akkor indulhatunk is, — állt fel az igazgató. Alighanem én vagyok a legrégibb munkás. Ez csakugyan igaz is volt, hiszen Szkornjakovot még 1935-ben nevezték ki az akkor újraszervezett óragyár főmérnökévé. Vele együtt fogott az munkához a tehetséges mérnökök, technikusok, kiváló szakképzettségű szerszámgéplakatosok és szerszámkészítő esztergályosok egész csapata: olyanok, mint Marusin, Lakejkin, Vavilin, Horenkov, Szüszümov, Voljevogyin és még sokan mások, mint Kalinkin, Gorogyeckij, Leonov, Vologyin. Egyiküknek fogalma sem volt az óragyártásról. Moszkvába kellett elmenniük, hogy ott, az első üzemelő óragyárban tanulják meg az óragyártást, hogy majd otthon a többi munkást tanítsák meg arra, hogyan kell pontos órát készíteni. Maga főmérnök pedig Franciaországba indult. A nyugateurópai tőkések ugyanis ekkorra már rájöttek arra, hogy képtelenek a Szovjetunió ipari előretörését megakadályozni. Kereskedelmi politikájuk tehát rugalmasabb lett. A „Lipe" francia cég hajlandó volt szerződést kötni. Ennek értelmében eladja a Szovjetuniónak a karóragyártás technikai dokumentációját, és technikai segítséget nyújt az óragyártás megszervezéséhez. Ez a cég segített abban is, hogy beszerezzék Svájcban az óragyártáshoz szükséges gépeket. A vezető szovjet főmérnökök is franciaországi, svájci tanulmányútra indultak. Óragyári gépeket, berendezéseket gyártó híres cégek munkáját tanulmányozták, tapasztalatokat gyűjtöttek. A tőkések aranyért szívesen adták el óragyári berendezéseiket az oroszoknak, de óragyártásra megtanítani is őket, már nem voltak hajlandók. Gyárunk technikai részlegének vezetője, Marusin elvtárs és helyettese, Lakejkin elvtárs így nyilatkozott külföldi útjáról: „Sok újat és érdekeset láttuk. Mint a szivacs, úgy szívtuk magunkba, még a legapróbb részleteket is. Igaz, hogy ez nem ment simán, hiszen nem engedték meg, hogy a gyár látogatása közben jegyzetelhessünk. így tehát csak emlékezetünkben bízhattunk, szerencsére ez nem is hagyott minket cserben. Szállodánkban éjszakáról éjszakára vázlatokat készítettünk és magyarázó szöveget írtunk hozzá." ti! 417