Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

szágból értesültem. De április végén dolgaim intézésére, no meg a szívem is oda húzott, visszamentem Csabára. Ott értem meg a felejthetetlen napot, a háború vóget, a béke első napját. Már vagy két napja feszült izgalomban vártuk a döntő híradást, amikor május 9-én, déltájban futótűzként terjedt el a városban, hogy vége a háborúnak, aláírták a fegyverszünetet. Egyszerre népesült be a város központja. Rengeteg ember, soksok fiatal nyüzsgött a tereken és utakon. Örömmámorban úszott mindenki. Estefelé egy szovjet katonazenekar játszott harsogó indulókat és keringőket a városháza tájékán. A lányok színes kartonruhában vagy fehér blúzban, a fiúk ingujjra vetkőzve sereglettek, korzóztak a langyos estében. A katonák jókedve nem ismert határt. Puskáikból színes jelzőrakétákat lőttek fel, így rögtönöztek tűzijátékot a nap örömére. Váratlanul kigyulladtak az utcai villanyok is, különös örömére mindenkinek, hiszen már majd három éve borult esténként sötétség a városra. Híre járt, hogy a Széchenyi ligetben — ki tudja, menynyi idő óta először — sört mérnek. Rajokban tódultunk a Kis-Körös nyírfás ligete és szomorúfüzei mentén a fontos esemény színhelyére. Este azután rögtönzött bál is volt a Vigadóban. Itt is fúvószenekar játszott, szinte szünet nélkül hajnalig. A csabai fiatalok között szovjet katonák és katonalányok is táncoltak. Akik nem fértek a terembe, a nyitott ablakokon kiáradó zene ütemére a járdákon és az úttesten ropták. Kőhajításnyira, valahol a városháza előtt, egy nagyobb csoport katona harmonikaszóra „kirúgós" otthoni táncát járta vég nélkül. Mindenki elfeledte most a végtelenül hosszú háborús évek szenvedéseit és nyomorúságát. Süle István: Csabai utca 360