Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

köszönhettük, aki a nyolcadik osztályban valóságos „forradalmat" csinált, és osztálytársainak jelentős részét magával hozta a szervezetbe. Viszont az idők múltával szinte semmivé zsugorodott kapcsolatunk a leánygimnáziummal. Csakhamar fölülkerekedett ennek az iskolának hagyományos úri és elzárkózó szelleme. Parasztfiatalra pedig egyáltalán nem emlékszem. Ha voltak is ilyen tagjaink — mint ahogy bizonyára voltak —, nagyon kevesen lehettek. Egyébként őket kötötték a télbe nyúló megkésett mezőgazdasági munkák is (több helyen még decemberben is törtek), de meg a parasztság mozgósítását majd a márciusi földreform-törvény hozta meg csak igazán. Februárban, bizonyára a pártszervezet kezdeményezésére, kísérletek történtek a fiatalok szervezett ideológiai oktatására is. Természetesen csak a legérdeklődőbb, legkomolyabb fiúk és lányok kisebb csoportjáról lehetett egyelőre szó. Ekkor jött közénk a Békéscsabán tartózkodó fiatal Fock Jenő is, a társadalmi formák fejlődéséről tartott néhány foglalkozást. Marxista irodalommal még alig rendelkeztünk. A fiatalok hoztak néhány régi szociáldemokrata kiadványt, közöttük Marx és Engels két-három művét is. így került a kezembe a Kommunista Kiáltvány egy évtizedekkel korábban kiadott példánya is. Néhány héttel később a pártszervezet révén jutottak el az első új marxista kiadványok hozzánk. Ezek közé tartozott az akkori bolsevik párttörténetből külön füzetként kinyomtatott rész a dialektikus és történeti materializmusról; továbbá egy Lenin-életrajz, amely a moszkvai Idegennyelvű Kiadónál jelent meg magyarul. Ezeket, de különösen az elsőt, nagy buzgalommal többször is áttanulmányoztam. Azóta már régen kiderült, hogy miként Sztálin egyéb elméleti munkái is, ez sem mentes egyszerűsítésektől. Kétségtelen azonban, hogy világossága, erősen didaktikus jellege akkor megkönnyítette a megértését. Ami a szovjet szépirodalmat illeti, néhány kiemelkedő alkotása már a felszabadulás előtt is a kezembe került. így Solohov Csendes Donja, Gladkov Cementje, Panfjorov regénye, Alekszej Tolsztoj Nagy Pétere. A Szovjetunióról összefüggő képet csupán Illyés — annak idején méltán nagy feltűnést keltett — Oroszország c. művéből tudtam magamnak alkotni. E könyvek a baloldali értelmiség körében eléggé ismertek voltak a felszabadulás előtt. Most néhány példányt ezek közül is előkerítettünk, és kézről kézre adtuk őket. Számos, olcsó kiadású orosz klasszikus regény is a kezünkbe került, egyebek közt Tolsztoj Szebasztopolja, Feltámadása és néhány Dosztojevszkij-kötet. Egy példányban körben járt Puskin Anyeginje is Bérczy Károly régi, szép fordításában. Egy későbbi műsorunkban valamelyik lány el is szavalta a híres részletet: Tatjána levele Anyeginhez. Emlékezetem szerint az első magyarra fordított és itthon kiadott szovjet irodalmi munka, amely ez idő tájt a kezünkbe került, Vaszilij Groszman háborús riportjainak a gyűjteménye volt. Ugyanazt a hatást tette rám, csak tartósabban, mint a kurszki csatáról szóló említett filmösszeállítás. Ezekben az írásokban még nem kapott helyet a később divatossá vált irodalmi lakkozás. Irgalmatlan keménységükben mutatták meg a világtörténelmi jelentőségű csata jeleneteit, a mindennapok tömeges hősiességét, és e tudósításokat belengte valami ki nem mondott bánat is az áldozatok, a hősök pusztulása felett. Mindez mély emberi hitelt kölcsönzött e frontírásoknak. **» Itt említem meg szervezetünk egy bátor és érdekes vállalkozását, amely önmagában is bizonyítja, hogy sem képzelőerőben, sem merészségben nem szenvedtünk akkoriban hiányt. Hogy az ötlet pontosan kitől eredt, arra már nem emlékszem, de a vezetőség felkarolta, és a pártszervezet segítségével meg is valósította: DISZkönyvek címmel kiadványsorozatot indítottunk el. A körülményekhez képest csinos kivitelben kisregényeket adtunk ki időszerű témákról. Ahogyan visszaemlékszem, három füzet jelent meg: Vasas Mihály Kosztosdiák c. hosszabb elbeszélése, Cseres Tibor Földet íratok c. írása és Borisz Lavrenyov Anya c. kisregénye. A 357