Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

könyvecskéket a Tevan nyomdában készítették el, címlapjukra ügyes grafikák ke­rültek. Vasas könyve a múlt hagyományos iskolai korrupcióját vette célba sötét humor­ral. A szerzőnek nem ez volt az első kiadott műve. Rajztanárként működött egy idő­ben a helyi iskolákban, festőművészként is bemutatkozott, és közben írogatott is. Később elhagyta az országot. Cseres Tibort sok szál fűzte Békéscsabához, itt folytatott éveken át újságírói és szerkesztői tevékenységet. Az irodalomban ebben az időben tehetséges költőként mutatkozott be. Később, amikor Békéscsabán is megindulhatott a demokratikus sajtó, ő lett a lap első szerkesztője, és mind tollával, mind szerkesztői tapasztalatai­val magas színvonalon szolgálta a népi demokratikus átalakulás ügyét. További pá­lyája, amelyet mint élvonalbeli prózaíró és publicista futott be, közismert. A könyvkiadásnak, a szervezet e kiemelkedő vállalkozásának, mint annyi másnak is, a tavasz végén, nyár elején kialakuló új, az eddiginél sokkal bonyolultabb poli­tikai viszonyok vetettek véget. *** Az első fordulatot a tiszántúli területek életében tulajdonképpen már Budapest felszabadulása magával hozta. Akkor egyszerre megszűnt Békéscsabának és távo­labbi környékének addigi partikuláris helyzete. Roppant feladatként nehezedett egyszerre a kormányra és az egész felszabadult vidékre a főváros terrortól, háború­tól és éhségtől elgyötört lakosságának a megsegítése, össze kellett szedni, méghozzá igen gyorsan az élelmiszer-tartalékokat, és az amúgy is túlterhelt vasúton el is kel­lett juttatni a fővárosba. Ezt a feladatot — mint az eléggé közismert — sikeresen oldották meg a Békéscsabán működő új, demokratikus hatóságok. A változás városunkban főként a piacon volt érzékelhető. Szinte egyszerre zúdult vidékre a városi lakosság: megindult a cserekereskedelem, a batyuzás. Sokan, hogy élelemhez jussanak, értékesebb holmijaikat, főleg ruhaneműket adtak cserébe. Ez zel egyidőben kivirágzott a „feketézés", az illegális lánckereskedelem, amely most megsarcolta a dolgozók nyomorúságát, és rengeteg bajt okozott a közellátásról gon­doskodni kívánó hatóságnak is. Megindult az árak boszorkánytánca, piacnapokon reggeltől délig is nagyot emelkedtek az árak, később akár többszörösükre is. Az ősszel tapasztalt viszonylagos ellátottság és olcsóság egyszerre a múlté lett. A jómódú gazdák, a tartalékokkal rendelkezők az új, határtalan üzleti lehetősé­geket figyelték. Magunk is tapasztaltuk, amikor élelmiszergyűjtéssel próbáltuk ki­egészíteni a fővárosnak szánt egyik küldeményt. Nem mondható, hogy a szervezet e vállalkozása sikertelen lett volna, de a fiataloknak azt kellett tapasztalniok gyűj­tőútjuk során, hogy néhány kedvező kivételt nem számítva, inkább a szegényebb háztarfások adtak értékesebb élelmiszert, szalonnát, zsírt, húsneműt. A gazdagabb portákon gyakoribb volt a babból, borsóból álló adomány. Sőt egy nagygazda — ma már kissé tanmese íze van, de megjegyeztem, mert akkor is feltűnést keltett — sütni való tököt akart elcipeltetni a gyűjtőhelyre. Nagyon érezhető volt a fűtőanyag hiánya is. Óhatatlanul pusztultak az utcai fa­sorok, még a ligeteket is megnyirbálták, de hát nem lehetett mit tenni. Áramszol­gáltatás csak igen korlátozott mértékben volt, divatba jöttek az olajmécsesek. Két­három tintásüvegből készített mécses fényénél már írni, olvasni is lehetett. *** A szervezetben fiúk és lányok közvetlen baráti modorban tegezték egymást, min­den további nélkül szóba elegyedtek egymással. Mindez nem felelt meg a korábbi úri és úrhatnám szokásoknak. Ügy emlékszem, a tél vége felé fölbátorodó reakció először ezen a ponton támadott. Félteni kezdték a fiatalok erkölcseit — erre egyéb­ként semmi okuk nem volt —, a DISZ-t gunyorosan „tegezdének" emlegették, voltak, akik a valláserkölcsi nevelést hiányolták stb. Bár e jelenségek még nem za­varták különösebben a szervezet életét, mégis észre kellett vennünk, hogy koránt­sem élünk a béke szigetén, és hogy nemes célkitűzéseinket, a szabadságot és a tár­sad: Imi egyenlőséget nem akarja mindenki. Másfelől viszont új, kedvező ösztönzéseket is kaptunk. Egy télvégi estén beállított 358

Next

/
Oldalképek
Tartalom