Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

és dörgő szavalókórus mondta el Babits Május huszonhárom Rákospalotán című vsrséf. Karácsony előtt egy héttel részt vettünk a Vigadóban azon a választói alapgyűlésen, amely a debreceni országgyűlésbe küldött képviselőket. A nagy terem szinte fulladásig megtelt. Mi, fiatalok az emelvény oldalánál zsúfolódtunk össze, talán egy tűt sem lehetett volna közöttünk leejteni. A gyűlésen Pataki Sámuel, a fiúgimnázium tiszteletreméltóan szikár igazgatója elnökölt. A jelölések a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Független Kisgazda Párt embereire estek. A neveket taps és éljenzés fogadta. Mi a baloldali jelölteket üdvözöltük hatalmas éljenekkel. Itt és ekkor még egységes, vidám és lelkes egyetértés mutatkozott, valódi népi-nemzeti összefogás jeleként, bár egy-két kisgazda képviselőjelölt nevénél ellenkezés is hallatszott. Nem sok időnek kellett azonban elmúlni, hogy ezen az egységen belül súlyos ellentétek is kialakuljanak a koalíció jobb- és baloldala között. *** December végén otthont kapott az ifjúsági szervezet a Munkácsy utca 4. sz. alatt, a? ún. Jaczina-házban. Több helyiséget, közöttük egy gyűlésteremnek használható nagyobb szobát is. Ettől kezdve áradni kezdtek felénk a fiatalok. Elsősorban munkásfiúk és munkáslányok, a legtöbben 14 és 24 év közöttiek. De diákok is szép számmal megjelentek, főképpen a gimnázium végzős osztályából, sőt hamarosan néhány lánygimnázista is akadt, kisemberek gyerekei. Ekkor ismertem meg a helyi munkásfiatalság több olyan képviselőjét, akik igen rövid idő alatt alkalmas vezetőkké nőttek fel az ifjúsági mozgalomban. Sokféle, eddig elnyomott, lefojtott tehetség tört most felszínre. Neveket ezúttal csak azért nem sorolok fel, mert több mint negyedszázad fátyolozza emlékezetemet, és félek, hogy méltánytalanul feledkeznék meg feljegyzésre mindenképpen érdemesekről. 1945 januárja már az igazi kibontakozás hónapja volt a békéscsabai Demokratikus Ifjúsági Szervezetben. *** Egyik első feladatunknak a hadihelyzetről szóló rendszeres tájékoztatást tekintettük. Rádió és újság hiányában az emberek alig tudtak valamit a háború végső szakaszának hatalmas csatáiról. Időnként rémhírek kaptak lábra, hiszen itt-ott már kezdtek magukhoz térni az első időkben megbúvó fasiszta és más jobboldali elemek. A fiatalokat is érdekelték a fronthírek. A legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy mikor lesz vége a roppant háborúnak, amely ifjú éveiket veszélyekkel árnyékolta be. és jövőjüket is áthatolhatatlan sötétségbe borította. Ha az előző években ki is alakult bizonyos fajta közöny a sztereotip győzelmi jelentések, a szinte felfoghatatlanul változó hadszínterek és földrajzi nevek áradatában, most ez egyszerre megszűnt, legalábbis a politikailag érzékenyebb, tájékozottabb fiataloknál. Egyesek a családban vagy szűkebb baráti körben rendszeresen informálódtak a Kossuth-rádióból vagy a moszkvai és a londoni rádió magyar nyelvű adásaiból. Ezek azonban kisebbségben voltak, és mostanában ők is kevesebbet tudtak a hadihelyzetről. Magam hosszú idő óta szenvedélyes érdeklődéssel kísértem a háború menetét, az említett illegális hírforrásokat szintén rendszeresen felhasználtam tájékozódásra. De a magyar sajtó közleményeiből is sok mindenre következtetni lehetett, ha az ember némi gyakorlatot szerzett a nyakatekert szövegek megfejtésében. Különben is a németek 1944 márciusi bevonulásáig a baloldalinak nevezhető magyar sajtó művészi tökéletességre emelte a valóságos helyzetről szóló burkolt tájékoztatást. Elég itt Tombor Jenő Magyar Nemzetben megjelenő térképes napi helyzetmagyarázataira utalni. Szívesen vállaltam rendszeres feladatot a tájékoztatásban. A pártszervezet segítségével nagy teljesítményű rádiókészüléket kaptunk, és azt székházunk egyik kisebb szobájába helyeztük el. A késő éjszakai órákig üldögéltem a vevőkészülék mellett, hallgattam az említett rádiók hírszolgálatát, és szorgosan jegyezgettem a napi helyzetjelentéseket. Minthogy a másik szakom földrajz volt, nem okozott számomra 23* 355