Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Urakkal-papokkal szembenézve

A főpap és a sátán Már a választások után suttogva járt a hír: „Az öregkerti sátán tábora gyarapodik. Csalogat olyan embereket, akik lelki tisztaságát megfertőzte a kommunista bacilus"... A keresztény földmunkás egyletből eredt a suttogás. Megerősítette ezt Farkasinszki kosárfonó barátom is. Egyik este a községből kikísért az öregkertbe. Útközben elmondta: A főpap mindjár cséplés után egyik este meghívta őt, Guricz susztert és Kalmár Bálint gazdát, aki a bankfiók igazgatója, a pap legbizalmasabb barátja. Nagy híve a suszter is. A főpap dolgozószobájában fogadott. Nyugodtan pipált. Megérkezett Kalmár is. Fején már az ősz dere csillog, de arcán még a nyár rózsája piroslik. Tenyere éppen olyan puha, mint a papé. Soha nem dolgozott, csak élvezett. Mintha csak hazaérkezett volna, kényelmesen elhelyezkedett a bőrözött székbe és vallásos áhítatba burkolt ravasz hunyorítással mondta: „Gonosznak ördög a barátja, tisztelendő uram. Az ördög pedig megrontja a bírókat is. Én azt hittem, a sajtóperben elítélik jobban a fellebbviteli tárgyaláson. Ma hallom felmentették! Mit szól ehhez főtisztelendőséged!" „Micsoda? — ugrott fel a pap. „Ahogy mondom: felmentették. Ö szervezetükben ki is jelentette: ne nézzenek se jobbra, se balra, haladjanak az indult úton. Bár mint tapasztalják, még sok akadályt kell járhatóvá simítani, de nincs más út, mely a biztonságosabb élethez vezetne." — A pap az asztalra tette a kialudt pipát. Jobb tenyerével megsimogatta homlokát. Kétszer végigment a szobán. Megállt. Leült és nem éppen vallásos áhítattal mondta: „Nem értem, hogy lehet ilyen gonosztevő gonoszt évekig a jámbor emberek között tűrni. Hiszen nyíltan hirdeti: az egyéni nagybirtokok, nagy vagyonok megszüntetésével megszűnik a szegénység nyomora is. Értelmes felhívás ez a magántulajdon szentsége ellen! Hát ha nem tudnák az uralkodó osztályok és az őket védő bírák, ez a gonosz féreg a gazdagok ellen áskálódásával a vallást is aláássa? Na de majd tudom én! Rám volna szégyen, ha most csírájában nem tudnám elfolytani az általa fejlesztett szellemet. Mondom nektek, vagy visszatérítem hitünkhöz és olyan pásztort nevelek belőle, aki vissza tudja téríteni azokat is, akiket eddig a kommunizmus eszméjével elkábítva elcsalogatott közülünk. Vagy eltaposom!" — Na Pista koma. Neved ugyan egyik sem mondta, de fejem teszem egy gomb ellenében, rólad volt szó. — Véleményeteket nem kérdezte? — Nem. Nyilván megelégedett avval, hogy Kalmár szerencsét kívánt szándéka sikeréhez. *** Mihály főpap ellenem vádaskodásával kellemetlen tapasztalat érlelődött. Megértette: ha továbbra is csak olyan eredménnyel folytatja lázítását, magának és az egyház tekintélyének is árt. Agykohójában tehát új tervet hevített. . . Egyik délután szaktársaimmal állítottuk össze azok névsorát, akik a munkahiány folytán legszorultabb helyzetben voltak. Tízes csoportokba osztottuk, hogy ha mégis valahová bármilyen munkára kérnének embereket, készen legyenek. Két fiatal tanító jött hozzánk. Egyik hozzám lépve szólt: — A nagyságos főtisztelendő úr kéri, legyen szíves holnap délután két órakor meglátogatni őt. — Elmegyek! — válaszoltam. A tanítók elmentek. De otthagyták a nagy kérdőjelet, mely némán ült szaktársaim csontos arcán. Részemre is érthetetlen. Inkább azt vártam — még Farkasinszki barátommal való beszélgetésünk után is, hogy a főpap az államhatalommal akarja tevékenykedésem fékeztetni. Néhány pillanat gondolkodás után a feleletre váró kérdésre tétovázva mondtam: — Nem tudom, mit akar a pap. Elmegyek, hogy megtudjam. Ügy érzem, részünkre jobb, ha szembenézünk egymással! Lássuk milyen ravaszság búvik a reverenda alatt. — Véleményem is az: Nézzünk szembe vele! — szólt Nagy József. —Nem is fi349