Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Urakkal-papokkal szembenézve

Äz eredmény nagyon érdekelt bennünket. A két szaktárs visszaérkezésére sokan összejöttünk. Az eredményről Barják szaktárs tájékoztatott: — Nem a társulatok mérnökei, vízmesterei a hibásak szaktársak — mondta Barják. — Ha pénzük volna, ők tudnának adni munkát. Hiszen ha valakik ismerik a kubikosok szomorú helyzetét, elsősorban ők azok. Mint régi ismerősöknek megmutatták nekünk Békésen, Szeghalmon is az egész megyének, az országnak engedélyezett pénzmennyiségét. Fel is jegyeztem. A tény a következő: „A Minisztertanács 15 millió Koronát engedélyezett tavaly októberben az össz társulatok részére. Ezt az összeget ebben az évben kell felhasználni. A sorrend: 1. Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 300 000 K. 2. Hármas-Algyői Ármentesítő és Talajvízszabályozó Társulat 1 500 000 K. 3. Kőrös—Tisza—Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 6 000 000 K." — Na, szaktársak, a mi megyénknek szánt összeg: 4. Hosszúfoki Ármentesítő Társulat (Békés) 450 000 K. 5. Sebeskőrösi Ármentesítő Társulat (Szeghalom)... 300 000 K. 6. Berettyó Vízszabályozási Társulat (Szeghalom) ... 550 000 K. 7. Középtiszai Ármentesítő Társulat... 1 000 000 K. 8. Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat (Kisvárda) 3 000 000 K. S). Alcsitenyő—Pusztakengyeli Ármentesítő Társulat (Szolnok) 250 000 K. 10. Gerje és Perje Vízszabályozó Társulat (Abony) 150 000 K". Ez tehát szaktársaim: 13 000 000 K. Tartaléknak marad egy és félmillió. Megyénknek tehát 1 300 00Ö korona jut: Na, szaktársak, ilyen elkeserítő számításról fogalmunk sem lehetett. Tehát adva van 15 millió korona a tíz felsorolt társulatnak. Nagyon érdekes, ahogy azt munkabérnek el is osztották az országos központban: Egy emberre számítva napi 150 korona. A kiszámító így magyarázza: Ha 90 000 embert alkalmazna, akkor a pénz csak egy napra elegendő. De mert a mai ínséges helyzetben ez így nem alkalmazható, tehát másként kellett elosztani. Általánosan 25 napot vett. Ügy, hogy az össz társulatok körülbelül 4000 munkást alkalmazhatnak, vagyis csak a munkára szorulókból minden 6—7. ember juthat munkához. Tehát ilyen elosztásban egy ember 25 nap alatt keres 3750 K-t. Ebből naponta csak félkiló kenyeret és 20 deka szalonnát számít le élelemre, ami kitesz (kenyér kilója 24 K, szalonna 200—220 K) 52 K-t, vagyis huszonöt napon át csak a saját személyére a legszűkebben számítva elkölt 1300 K-t és így marad keresetként 2450 K, amelyből mégis vehet egy mázsa búzát. Ilyen alapon 4000 ember 25 nap alatt fogyasztja el az engedélyezett 15 millió K-t. Dehát hol vannak már ehhez a mai árak? — Ejnye, azt a megfeszített krisztusát ennek a keresztény szeretetnek — tört ki a keserűség Uhrin Gyurkából. — Hát még ilyen ínségmunkához se juthat minden rászoruló? Mit tegyünk most? — Mást aligha tehetünk, Gyuri — szólt elkeseredve kis Ore, — mint azt, ha mégis engednek Endrődnek valamit a kevésből, olyan nagycsaládosok menjenek, akik legnehezebb helyzetben vannak. A nagy baj ehhez az is, hogy amióta azt a számítást megcsinálták, magasabbak lettek az élelmiszerárak. Ami arra mutat, lassan oda jutunk, nem keres, aki hozzájutna is a munkához, annyit ami a saját fenntartásához elegendő. Nagyon nyomott e helyzet engem is, bár a kenyerem biztosítva volt. Társaim hiába néztek rám kérdően, nem mondhattam semmi olyat, ami biztató és remélhető. Csupán azt, beszélek a főjegyzővel, hogyha az ország bármely részéről érdeklődnének répaszedő, kukoricatörő, vagy bármilyen munkások iránt, értesítsen minket. Az ellátatlanok és munkaképtelenek névsorait is sürgettük össszeállíttatni, és ebben mi is segítettünk. Segítünk egy olyan névsor összeállításában arra az alkalomra, ha mégis valamelyik társulathoz mehetnének dolgozók. Most pedig nem kell várnunk, haném az endrődi, gyomai, szarvasi gazdáknál érdeklődnünk és elvállalnunk kukorica részre törését, vagy bármilyen munkát. 348