Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Urakkal-papokkal szembenézve

mindezek felett intézkedni, kérjük szíveskedjen a megyei bizottság elé terjeszteni. Kérjük szíveskedjenek oda hatni, hogy békességgel és munkájával kereshesse meg minden munkás a kenyerének legalábbis egy részét, mert nem leszünk képesek még egy éven át hallgatni egyes bürokratikus szellemű egyénnek a mindenféle dologtalansággal való lebecsülését, amit tettek, amikor éhező családjaink részére lisztet kértünk. Nem: Mi dolgozni akarunk, munkások vagyunk, akiknek bár csak osztál'ysorsunk, hogy még csak dologért is esedezünk. Azzal a reménnyel, hogy kérésünk kedvező elintézést nyer, maradunk az ország dolgozó munkásai, egyetemlegesen. Endrőd, 1922. július 2. Az összes munkásság nevében: Hunya István" (Békés Megyei Levéltár, Békés vm. alisp. munk. mozg. ir. 1922. szám nélk.) Nem törődtem azzal, tetszik vagy nem a főszolgabírónak és a többinek, hogy nyomorban pusztulni nem akarunk. És hogyha a kérő szavaknál többet kényszerülünk tenni, legyen bizonyítéka, tudattuk nemcsak sanyarú helyzetünket, hanem már csak fékezve visszatartható érzésünket is. Meggyőződtek társaim is a szigorú tényről: ha nem merjük feszegetni, lazítani a korlátot, mely közé a gazdagok érdekében a kormány szorít, helyzetünk soha meg nem javul. Hogy elkeseredett hangunkat a járáson túl is hallják, cikket írtam. A cikk a Földmívesek Lapjában 1922. július 15-én jelent meg: „Ezrével várnak munkaalkalomra az Alföldön a mezőgazdasági munkások, vagy kínálják az embervásáron munkaerejüket. Ezen a téren már annyira züllöttek az állapotok, hogy például 1920-ban még 75 kg biztosítékot adtak holdanként az aratóknak és ma már egyik közeli uradalom csak 30 kg-ot ad, amiért el is kell csépelni. Két évvel ezelőtt még kaptunk harmados kukoricaföldet és ma már a legtöbb helyen ötödén adják, de csak a kukorica ötödös, a szár és a tök, ami ott terem, mind a gazdáé. Felvetődik önkéntelenül a kérdés: Meddig mehet ez így? Meddig zsákmányolnak még bennünket a keresztény szeretet alatt? és meddig bírja még a nép ezt a nyomort, mely olyan súllyal nehezedik rá, hogy immár roskadozik alatta? Ki tudna ezekre feleletet adni? Évek óta hangoztatjuk a munkás nép panaszait, de süket fülekre találunk mindazoknál, akik az ország ügyeit intézik. Az első nemzetgyűlés nem mutatott semmi érzéket a dolgozó nép sérelmei iránt. Ezért fajultak el ennyire a viszonyok. A szabad egyezkedés jelszava a mezei munkások munkabérének megállapításánál a valóságban azt jelentette, hogy a munkaadóknak szabad a legalacsonyabb béreket diktálni. A munkásnépek ezzel szemben megkötözték a jogait. Az egyoldalú bérdiktálás ellen tiltakozni sem szabad. A keresztény „fajvédelem" jelszavai csődöt mondtak. A falusi nép nyomora csak fokozódott a jelszópolitikusok ténykedései nyomán. Hagyják abba a komédiát ezek az urak, amíg nem késő! Az országot fölépíteni csak munkával lehet. Teremtsenek munkaalkalmat, vagy távozzanak a közélet színteréről! H. I." E kis cikkemet az ügyészség borsosnak találta. Hiszen régi igazság: Az igazsag sert legjobban. Nem rettentem meg az ügyészség szándékától. Készültem a találkozásra azért is, mert ennél a cikknél előbb még élesebb hangút írtam, amit a szerkesztőségben, ahogy Takács József említette, félretettek alkalmasabb Időre. Tehát elszántam magam, ha tárgyalás lesz, nagyon határozottan elmondom azt is, amit eddig cikkben mások tapintatossága miatt nem mondhattam el. Az első tárgyalásra nem idéztek meg. Majd később értesített Takács szaktársam, hogy a fellebbviteli tárgyaláson elejtették a vádat. Ebbe is belenyugodtam. Nyugtalanítások Mint már említettem a mezőtúri határban Illéssy (Osmitc) Géza középbirtokosnál arattam. A kiélt szikes talajban silány a búza. Könnyű az aratás. A részesedés kevés. A cséplési résszel alig csepegett a mí zsákunkba 5 mázsányi, amiben a marok345