Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról
Németh Imre idéz példát arra is, hogy idősebb emberek révén gyerekeket tanítottak be egy szokásra, de a megkonstruált szokás egyes elemeit nem értették már a fiatalok. Oka, hogy amire az öregek emlékeztek, az történelmi kategóriává vált, az ifjú nemzedék számára egyszerű tananyag, s nem lényegülhetett át benne sajátjává. 1 2 Tulajdonképpen minden néprajzi gyűjtés a történelmi fejlődés adott pillanatának „célfelvétele". Ez vonatkozik az elhalt szokások emlékezet útján való rögzítésére is, hiszen az emlékezet tartalma is módosul az idő folyamán. Azonban ha a nép kultúrájának, a mi esetünkben a szlovák nemzetiség népi kultúrájának ismeretei — mint bevezetőnkben írtuk — nincsenek a tudomány birtokában, a megmentő munkára mindenképpen szükség van. El kell végeznünk, s hitelesen fel kell gyűjtenünk, ami gyűjthető. Ha „forgatókönyvet" állít össze, rekonstruál is a kutató, annak a tudatában teheti, hogy egy szakasz szokásainak visszatükrözését végzi. Ezért nagyon fontos, hogy az adatközlők visszaemlékezéseit — a társadalmi, gazdasági és tudati fejlődéssel szoros kontaktusban — időben és pontosságban összevetve érzékeltesse a vizsgált szakasz dinamikusan fejlődő vagy elhaló tendenciájú változásait. Ha nem tesszük meg, holnap az emlékezetismeret is elvész az elöregedés és az elhalálozás miatt. A nemzetiségek népi műveltségéből különösen azon kincsek megmentésére kell sürgős figyelmet fordítanunk, amelyekre — még ha töredékesen is — már csak emlékeznek, mert az elhaláson túl a természetes asszimiláció következtében elfelejtődnek a szokások nyelvi fogalmai, kötött formájú szövegei (karácsonyi rigmusok, köszöntők, verses találós kérdések, ráolvasások stb.). A szokások másik fő csoportját azok alkotják, amelyek a „hagyományos" szokások közül ma funkcionálisan is jelen vannak. Ezek egy része a változás folyamatában is őrzi a korábbi formát és tartalmat (pl. egyes temetési szokások), egy másik részükben a szokáskomplexum részletei, elemei változtak meg 1 3 jelentősen (pl. húsvéti locsolás, disznótori szokások stb.), további csoportjuk új tartalmat és formát kapott, amely általában megegyezik a szokás hazai általános jellegével; sajátosságait elveszítve azonban megőrzött néhány szokáselemet a korábbi formából (pl. eljegyzés, lakodalom stb.); jelentkezett néhány új szokás is, főként „intézményesített" formában (névadás, a fiatalok társas összejövetelei stb.). A legtöbb szokáson észrevehető a nagyfokú labilitás, az átmeneti forma és funkció. A jelenlevő szokások fenti csoportosítása sem határolható el mereven. A lakodalom páldául sokszor megtartja régi formájának gerincét, s csak bizonyos szokáselemei maradnak el vagy változnak meg. S a társadalmi méretekben általánosított szokás jelleget egyik legkövetkezetesebben érvényesítő szokásnál, a húsvéti locsoláskor is előfordul néhány szlovák családnál, hogy a locsolót ma is megkínálják még a hagyományosan főzött sonkával és vastagkolbásszal. A funkcionáló szokásokra jellemző, hogy nem általánosan kötelezőek, nem merevek, nem zártak, nem „hideg normák". Nyíltabbá lettek, „demokratikusabb" töltésűek, a közösség merev, kényszerítő ereje is lazábbá, oldottabbá vált. Pl. a házasodási normák a szerelem jogaihoz simultak, feloldódtak a rétegződés, a vagyoni állapot szerint való házasodás követelményei, a minimálisra csökkentek a faji gátlások (Eleken pl. szlovák—cigány, német—cigány és magyar—cigány házasságok is gyakoriak), a zárt, nemzetiségen belüli házasodás a vegyes lakosság kialakulása folytán általánossá vált a vegyes nemzeti21 321