Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról
ségű házasságkötés (Békéscsabán a szlovákság egyes rétegeiben ennek régi hagyományai is vannak). De ilyen módosult meglétükben is betöltenek „regulativ funkciót" 1'' 1, s „erkölcsi kényszer'-jellegük is van. A szokásokról nem mondható általánosságban, hogy válságban vannak, csak más formában jelentkeznek. Hagyományosnak érezzük ma is azokat az élő szokáselemeket, amelyek az adott közösségen belül levő csoportok, egyének számára funkciót töltenek be vagy látnak el, azaz a funkció és a hagyományos forma szerves egységben van egymással, s a nép életének ebbe a szakaszába szervesen, tőle elválaszthatatlanul illeszkednek. Ide soroltuk a temetési szokások egy részét; részben összefonódnak egyházi szertartásokkal, de népi hagyományos jellegük megmaradt a virrasztásban (virastás), ritkábban még a városban is, ahol nem háztól temetnek; a halott mosdatásában, öltöztetésében s kevésbé rendszeresen a halotti torban. A hagyományos népi szokások megvalósulása spontánnak tűnt, holott az adott közösségen belül mindig tudatosan érvényesültek, mint a közösség követelményének ítéletei. Viszont ha a szokás hagyományos megvalósítását a túlélés időszakában is követelik, nincs szinkronban a társadalmi, tudati környezettel, a korábbi közösségi parancs ebben az időszakban már zavaró előítéletté válik. Intézményesített, társadalmilag általánossá váló szokások Bizonyos szokások, amelyek sajátos helyet töltöttek be a szlovák nemzetiségnél, éppúgy, mint a magyarságnál, össztársadalmi jellegűekké, intézményesített formákká váltak, s ezáltal funkciójuk is össztársadalmi szerepet kapott. Legtöbbje párhuzamosan van jelen: egyidőben realizálódik úgy, mint a nép életében szerves részt képező „hagyományos", „igazi népi" szokás vagy hiedelem, ugyanakkor mint hivatalos szervek rendezvényeiként is megvalósuló általános szokás. Ilyen pl. a mikulás és a karácsonyfa, mely a nép körében természetes ajándékozási formaként él ma. Ugyanez a tartalom itölti meg az államilag, társadalmilag intézményesített formáit is (pl. a szakszervezet mikulása, az országházi karácsonyfa stb.), csupán hivatalos, általános társadalmi feladat eredménye. Több népi szokást helyettesit ma már intézményesített forma: ilyenek a farsangi bálok, a nemzetiségiek bálja stb. Az intézményesítés jeleit korábban is felfedezhetjük: az első „külső úton" szervezett szokás, mely a népi szokásintézményt, a fonóka szerepét fokozatosan átvette, a vasárnap délutáni kocsmai tánc volt. Noha ezt sem szívlelték az egyház vezetői, jobban elviselték a fonónál, mert inkább szem előtt voltak a fiatalok. Az egyház befolyására betlehemi játékokat is taníttattak be az iskolákban. Intézményesített jelleg dominál a tsz-zárszámadást követő szokásban. Noha szervezett, mégis természetes közege a mai paraszti életmódnak. Tulajdonképpen itt is megtaláljuk a folytonosságot; az áldomás (ádomás, odomás) ivása a szlovákoknál is szokásban volt mind névnap, mind jó vásár vagy befejezett munka alkalmával. A zárszámadás népünnepélye is — bár néha mértéktelen italozásba fullad — lényegében a jól végzett munka tiszteletére fogyasztott áldomás. Hasonlóan intézményesített jelleggel élednek fel s válnak általánossá 322
